C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
2. A királyi helytartóság története - 2.2. A király helyettesítése a kezdetektől 1490-ig - 2.2.3. Luxemburgi Zsigmond és Habsburg Albert uralkodása idején
A KIRÁLYI HELYTARTÓSÁG TÖRTÉNETE 179 nak támadni,96 ezért intette őket, hogy maradjanak meg a király, az ő, a Szent Korona és az ország hűségén. Megemlítendő a levéllel kapcsolatban, hogy sem az intitulációban, sem a szövegben nem utal semmi arra, hogy Albert milyen minőségében küldte azt a vasi nemeseknek.97 Még egy, a kárpótlásról és a szállásról szóló oklevélben található, eddig szintén kevés figyelemre méltatott kötelezettségvállalásról kell szólnunk.98 Zsigmond király 1402. szeptember 17-i oklevelében ugyanis vál lalta, hogy ettől kezdve az egyháznagyokat és méltóságviselőket csak azután fogja kinevezni, ha hűségesküt tettek Albert hercegnek.99 Az oklevél ben foglaltakat szinte azonnal végre kellett volna hajtani, mivel e napokban lett Garai Miklós nádor, Újlaki László és Maróti János macsói bán, Gordovai Fáncs László és Tamási János pedig lovászmesterek.100 Ám a felsoroltak közül egyiknek sem ismerjük e tárgyban kiadott „hitlevelét”, így talán joggal gondolhatjuk, hogy végül nem került sor azok kiállítására. Felmerül ugyanakkor, mivel mindegyiküknek a pecsétje megtalálható az Albert herceg örökösödését elfogadó, az országnagyok által kiadott oklevélen,101 hogy a kötelezettségben leírtakat teljesítették a felek. A röviddel később kinevezett tisztségviselők viszont egyfelől a Zsigmond elleni lázadás kitörése, másfelől pedig Albert herceg 1404. évi halála miatt már nem állítottak ki kötelezvényt. (Pontosan kilencven év múlva azonban, igaz, más körülmények között, e klauzula újra szerepet kapott.102 ) 96 „...intelleximus in regno Hungarie aliquas novitates et differentias noviter esse exortas, propter quas etiam quidam inhabitatores eiusdem regni et illustri principi, sororis nostro carissimo domino Sigismundo regi Hungarie se pretendunt opponere” (DL 107946., p. 5., ZsO II. 2280. sz., idézi Gábor Gy.: Kormányzói méltóság 24., febr. 21-i kelettel). 97 Uo. 98 Érdekes módon Mályusz Elemér sem használta fel, pedig igazán jól illett volna Zsigmond jelleméről írt leminősítő szavaihoz, amely szerint Albert kormányzói és trónörökösi kinevezésének következményeként jutott fia a magyar trónra és így „eléggé felelőtlen politikai játék eredményeként személyében először került Habsburg a magyar trónra” (Mályusz E.: Zsigmond uralma 51., az idézet uo. 52.). 99 „...quod dum aut quando episcopatus, prelaturas aut alios honores vacare contigerit in dicto regno nostro, extunc tales, quibus eosdem episcopatus, prelaturas seu honores conferemus, in dominium ac possessionem eorundem non locabimus, nec statuti faciemus, quousque iidem prefato domino duci, sororio nostro non promiserint et iuraverint, sicuti ceteri episcopi prelati et nobiles fecerunt” (Fejér X/4. 145., ZsO II. 1901. sz.). 100 Vö. az 1.2.3. fejezetben az 1402. évi nádorváltással kapcsolatban leírtakkal. 101 Lővei P.: 1402. évi oklevél 160/13. sz. (Garai), 162/20–21. sz. (Újlaki és Maróti), 164/34. sz. (Fáncs) és 166/46. sz. (Tamási). 102 Neumann T.: Békekötés 315–324.
