C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
2. A királyi helytartóság története - 2.2. A király helyettesítése a kezdetektől 1490-ig - 2.2.3. Luxemburgi Zsigmond és Habsburg Albert uralkodása idején
A MAGYAR KIRÁLYSÁG NÁDORA 178 A következő helyettesítésre öt évvel később került sor: Zsigmond király cseh és birodalmi tervei kivitelezése miatt a pozsonyi országgyűlés ideje alatt, 1402. szeptember 17-én az országtól való távollétei (dum et quo tiens nos in ipso regno personaliter fore et residere non contingat) idejére Habsburg (IV.) Albert osztrák herceget kinevezte kormányzóvá, sőt egyúttal megtette születendő fiai gyámjának is. A kinevezés szerint, amíg a király nincs otthon, Albert „hatásköre minden ügyre kiterjedt” és „úgy intézked[het]ett, mintha maga a király tenné”.91 A kinevező oklevélből azonban hiányzik ezek tételes felsorolása. Hasonlóan nem történt meg ezek ismertetése a herceg szeptember 23-i, immáron a csehországi út tartamára történt kinevezésekor sem. Ebben az szerepel, hogy a király vikáriusává és az ország kormányzójává (in vicarium nostrum ac dicti regni nostri guberna torem) tette Albertet, azzal, hogy távolléte idején minden ügyben, amelyek ben ő (értsd Zsigmond) is szokott, teljes királyi hatalommal cselekedhet, rendelkezhet, intézkedhet és parancsolhat.92 A négy nappal korábban, szeptember 17-én kelt másik oklevelével Zsigmond király arra is kötelezettséget vállalt, hogy amikor itthon tartózkodik, és ennélfogva kormányzóra nincsen szüksége, évi 12 ezer aranyforintot fizet és szállást (ez eddig nem igazán vizsgált kitétele az oklevélnek) biztosít a hercegnek.93 (Mind két oklevél Zsigmond – birodalmi – vikáriusi és nem magyar királyi pecsétjével került megerősítésre.) A harmadik, szeptember 21-i oklevélben az országnagyok kötelezték magukat a kormányzói (tulajdonképpen vikáriusi) kinevezés elfogadására.94 Maga a megbízatás meglehetősen rövid életű lett, mivel Albert 1404-ben meghalt.95 A hercegnek mindösszesen egyetlen oklevelét ismerjük, amelyet magyar ügyben bocsátott ki: Bécsből, 1403. február 22-én írt Vas megye nemességének, hogy mint értesült róla, az országban zavarok keletkeztek és egyes országlakosok a király ellen akar-91 „...eo tempore dum nos in eodem regno nostro personaliter non sumus constituti, in omnibus factis et negotiis, magnis et parvis, loco nostri gubernare et expedire debeat et possit, sicuti sibi placuerit et competens” (Gábor Gy.: Kormányzói méltóság 24., 205–206., ZsO II. 1900. sz.). 92 „...quod ipse dominus dux tempore absentie nostre de eodem regno, quando et quotienscunque fiende, omnia et singula que nos personaliter si adessemus, facere, ordinare, disponere et committere possimus, faciat, ordinet, disponat et committat, plena et omnimoda nostra potestate” (Gábor Gy.: Kormányzói méltóság 208., ZsO II. 1921. sz.). 93 Gábor Gy.: Kormányzói méltóság 24., 207. (ZsO II. 1901. sz.). 94 Legújabb kiadását és a pecsétek leírását, elemzését lásd Lővei P.: 1402. évi oklevél (ZsO II. 1917. sz.). 95 Gábor Gy.: Kormányzói méltóság 205–209.; Engel P.: Királyi hatalom 40–43.
