C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
2. A királyi helytartóság története - 2.2. A király helyettesítése a kezdetektől 1490-ig - 2.2.2. Az Anjouk uralkodása idején
A KIRÁLYI HELYTARTÓSÁG TÖRTÉNETE 175 találunk hivatkozást a király távollétére. Ezt persze a saját ügyeiben kiadott okleveleiben68 nem is kell elvárnunk, de vannak olyan kiadványai is, amelyek már királyi jogot érintenek: így 1348. január 27-i oklevelében magszakadás miatt királyi kézre háramlott birtokoknak a király részére történő iktatását rendelte el.69 A második alkalommal 1350 májusától októberéig kellett I. Lajos királyt helyettesíteni.70 Ezúttal azonban nemcsak Erzsébet anyakirályné, 71 hanem az akkor éppen trónörökösnek számító István herceg, Lajos király öccse is részt vett az ügyek intézésében,72 de intitulációjukban egyikőjük sem tüntette fel királyhelyettességét (kinevezőlevél ezúttal sem ismeretes). Viszont István herceg legalább egy kiadványában utalt arra, hogy a király távollétében annak megbízásából cselekedett.73 Végül, de nem utolsósor ban, egy oklevélpárt kell ismertetnem, amely egyértelműen bizonyítja, hogy mind az anyakirályné, mind pedig a herceg betöltötte a királyhelyettesi pozíciót (azt azonban további kutatásoknak kell tisztázniuk, hogyan is működött kettejük között a kormányzati munka megosztása74 ). A szóban forgó oklevelek egyúttal a helyettesítésük végét is jelentették: 1350. október 21-én Erzsébet királyné,75 október 22-én pedig István herceg 76 Pozsonyban kelt 68 Anjou oklt. XXXI. 1055. sz., Kállay oklt. II. 917. sz., Anjou oklt. XXXI. 1122. sz., AO V. 172. 69 Zichy oklt. II. 295. (Anjou oklt. XXXII. 42. sz.). 70 Vö. Jászay M.: Párhuzamok és kereszteződések 94–97.; Engel P.: Királyitineráriumok 17–19.; Bárány A.: Nápolyi hadjáratok 36–37.; Csukovits E.: Lajos és Mária uralma 44–48. 71 Vö. Erzsébet anyakirályné 1350. júl. 18-i oklevelével, amelyben I. Lajos király hetivásár-engedélyező oklevelét írta át (Anjou oklt. XXXIV. 537. sz.), egy másik – valószínűleg – 1350-ben kelt oklevelében elrendelte, hogy Révbács (királyi birtokon) az óbudai apácák sérelmére a szalkai nemesek által elkövetett bűnök ügyében a mondott nemesek jelenjenek meg előtte, hogy számot adjanak cselekedetükről (Kállay oklt. II. 1025. sz.). 72 Vö. István herceg 1350. máj. 25-i, bácsi káptalanhoz szóló parancslevelével (Anjou oklt. XXXIV. 427. sz.); ugyanakkor figyelemre méltó, hogy 1350. aug. 12-i, Sopron városának panasza ügyében kelt levelében viszont hercegi parancsára („ducali edicto”) hivatkozott (Házi I/1. 95. [Anjou oklt. XXXIV. 591. sz., az idézett szövegrészlet hiányzik a regesztából]). – István hercegre lásd még B. Halász É.: István herceg. 73 „...unde cum absente ipso domino rege, fratre nostro carissimo, totalis cura sui regiminis et regni gubernacula cum iure naturali exposcente, tum etiam ex ipsius regalis benigna admissione nostre incumbi dinoscantur maiestati” (Dipl. Eml. Anjou II. 392., 1350. aug. 10., kölni stb. kereskedőknek adott oklevél [Anjou oklt. XXXIV. 587. sz., az idézett szövegrészlet hiányzik a regesztából]). 74 Tevékenységükre további példákat lásd az Anjou oklt. XXXIV. kötetében! 75 Anjou oklt. XXXIV. 698. sz., „Commissio propria regine”. 76 Anjou oklt. XXXIV. 700. sz., „Relatio magistrorum Thome filii Petri, Cyko et Nicolai filii Brictii”.
