C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
1. A nádori méltóság betöltésének módja és szabályozása (1342–1562) - 1.4. Részösszegzés
A MAGYAR KIRÁLYSÁG NÁDORA 160 mesek távollétében, azaz a rendek mellőzésével, egyik idegen királysága fővárosában, Prágában nevezte ki Hédervári Lőrincet a nádori méltóságra. A cikkelynek, mint a rendi jogok egyik legfőbbikének – éppen ezért az Aranybullához hasonlóan –, hosszú utóélete lett: mint említettem, megerősítette azt Mátyás király 1458. augusztus 5-i törvényének 1. cikkelyében,913 majd Ulászló király 1492. évi 33. cikkelyében, 914 illetve helyet ka pott II. Lajos király 1526. évi rákosi végzésének 2. cikkelyében915 és a ki rály május 5-i oklevelében is.916 A rendek véleményét az 1439. évi 2. törvénycikkely alapján régóta ismerhetjük Hédervári Lőrinc nádori kinevezésének módjáról (hiszen nem feltétlenül személyével szemben volt ellenvetésük, ismereteink szerint fel sem merült leváltása Zsigmond halála után), a szerencsének köszönhetően azonban Lőrinc nádornak a saját tisztségéről és szerepéről917 alkotott felfogását is megtudhatjuk. A kinevezése után nem sokkal ugyanis, 1437. július 6-án Bécs városának egy pécsi polgár ügyében némileg hibás latinsággal írt levelében a nem kis öntudatról árulkodó, az Isten után a király révén a második ember az országban értelmű (nos ... in hoc regno Hunga rie, in quo post Deum, per serenissimi domini nostri imperatoris potestatem habemus)918 fordulattal fogalmazta meg helyzetét. Egy jó emberöltő vel később, 1496-ban Szapolyai István nádor azzal tért ki a boroszlói követ faggatózása elől, hogy mivel őt az ország általános bírájává választották és esküt tett, hogy hivatalát tisztességgel viseli, a király pedig megerősítette e tisztségében, „ezért nem adhat tanácsot a követnek az országlakók ellenében”.919 Valójában az idézett törvénycikkelyek alapján Hédervári meg lehetősen pontos képet adott a nádori méltóságnak a Királyság rendi hierarchiájában betöltött szerepéről. Végezetül, hogy választ adjak az imént feltett kérdésre: azért csak ez az egy nádori kinevezőlevél maradt fenn, mert egész egyszerűen nem 913 DRH 1458–1490. 88., a törvény datálására lásd C. Tóth N.: Nádorváltás 1458. 100–101. 914 CJH I. 500–501. 915 CJH I. 840–841., a cikkely értelmezésére lásd az 1.1.2. fejezetet! 916 DL 63047., a szöveg kiadását lásd a Függelék 2.1. fejezetében! 917 Az öntudatra, önképre vö. az angol arisztokrácia példáját (Hicks, M.: Political culture 57–62.). 918 Wiener Stadt- und Landesarchiv, Hauptarchiv, Urkunden nr. 2606., Laurentius de Hedrehwar 1437 6/7. (az oklevelet Petrovics István révén ismertem meg); regesztája: Quellen zur G. der St. Wien II/II. nr. 2606. 919 „...quod esset electus in iudicem generalem regni Hungarie et officio iurasset fidelitatem servire essetque confirmatus ad illud a regia maiestate, quare non posset mihi dare consilium contra incolas regni.” (Péterfi B.: Hungarikák Boroszlóból 32.).
