C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
1. A nádori méltóság betöltésének módja és szabályozása (1342–1562) - 1.3. A nádor személye (1342–1530) - 1.3.2. Kikből lettek nádorok? Meddig viselték a hivatalt?
A NÁDORI MÉLTÓSÁG BETÖLTÉSÉNEK MÓDJA ÉS SZABÁLYOZÁSA (1342–1562) 137 királyi” funkcióval rendelkeztek tartományukban,840 nem volt már eléren dő cél a nádori hivatal.) Szerepüket a másik, területi hatalommal rendelkező tisztségviselő, a bán vette át, de figyelemre méltó, hogy ugyanilyen súllyal jelentkeztek ettől kezdve az udvari méltóságviselők is. A helyzeten a Hunyadi-kor annyiban hozott változást, hogy ez az utolsó időszak, amikor még egy bánból is lehetett nádor. Mindemellett az is jól látszik, hogy az Anjou-kor kivételével egyik korszakban sincsen „kiemelt” tisztség, a korábban méltóságot viseltek egyaránt jöttek a területi, a bírói hatalommal rendelkezők, valamint az udvari tisztséget betöltők köréből. A Hunyadi-kor még egy szempontból fontos: ez az első olyan periódus, amikor megjelenik a nádorok között egy olyan személy, aki korábban – legalábbis nádorsága előtt évekig – nem viselt semmilyen hivatalt, ellenben a Magyar Királyságban ritka jelenségnek számító grófi címmel (és területi hatalommal) rendelkezett: mindkét Szapolyai a szepesi grófi címének köszönhette kinevezését. Hogy a grófi cím mekkora szerepet játszhatott a nádori cím elnyerésében, azt Perényi Imre példája mutatja a legjobban. Az uralkodó a nádorválasztó országgyűlés előtt jó két hónappal – annak ellenére, hogy ő csak udvari méltósággal, asztalnokmesterséggel rendelkezett –, kinevezte Perényit és fiági utódait Abaúj megye örökös ispánjának. Vagyis grófi címmel adományozta meg. Ha visszaemlékszünk arra, hogy kik küzdöttek 1503/1504-ben a nádori cím elnyeréséért, akkor teljesen érthetővé válik és nem mellesleg egyértelmű magyarázattal szolgál Perényi felemelése: a királyné jelöltje a Magyar Királyság egyik legrégibb grófi családjának tagja, Szentgyörgyi Péter (erdélyi vajda) volt, míg a délvidéki urak (és önmaga) Corvin János hercegben látták a legalkalmasabb jelöltet. E két személlyel Perényi sem vagyona (még ha jelentős váruradalmakkal is rendelkezett), sem társadalmi állása tekintetében nem vehette fel a versenyt. A király ezt birtokadományokkal némileg kompenzálhatta volna, de, mivel nem volt miből adnia, nem tudta. Ellenben a rangemeléssel mindkét fél jól járt: a királynak nem került semmibe, míg az azt elnyerő birtokban nem mérhető megbecsülést nyert, és megszólítása ezentúl a „tekintetes és nagyságos úr” (spectabilis et magnificus vir) lett. 841 A „milyen tisztséget viselt korábban” kérdés megválaszolása egyúttal arra is alkalmat nyújt, hogy néhány pillanat erejéig betekinthessünk a királyi döntések mögött megbúvó szándékokba. Minden egyes nádorváltás ugyanis jó alkalmat kínált arra, hogy a király átrendezze a királyi tanács 840 Vö. Neumann T.: Vajdai adományozás 265. 841 Neumann T.: Bárók, grófok, hercegek passim.
