C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
1. A nádori méltóság betöltésének módja és szabályozása (1342–1562) - 1.3. A nádor személye (1342–1530) - 1.3.2. Kikből lettek nádorok? Meddig viselték a hivatalt?
A MAGYAR KIRÁLYSÁG NÁDORA 132 Nádor neve Előző tisztség Nádorsága Elvesztés oka Hossza Tisztség utána 18 Perényi Imre asztalnokmester 1504–1519 halál (15)– 19 Bátori István temesi ispán 1519–1523 leváltás 4 somogyi, zalai, zarándi ispán 20 Bátori István somogyi, zalai, zarándi ispán 1524–1525 leváltás 1 somogyi, zalai, zarándi ispán 21 Verbőci István személynök 1525–1526 leváltás 1 – 22 Bátori István somogyi, zalai, zarándi ispán 1526–1530 halál (4)– Az 1342 és 1530 között eltelt 188 év alatt összesen 20 nádor 22 alkalommal – mivel Bátori István háromszor – viselte a hivatalt. A tisztségviselésüknek 11 esetben a halál vetett végett, míg ugyanennyi alkalommal leváltották őket. Az 5. táblázatban lévő adatok alapján úgy gondolom, nem szükséges külön bizonygatni, hogy kétségkívül tűnhetett úgy a kortársak vagy az utókor számára, hogy a nádor megválasztása élete végéig szólt. Gúti Ország Mihály megválasztásától Perényi Imre haláláig eltelt hatvan évben ugyanis minden nádor élete végéig állt a hivatal élén. Ennek ellenére nemcsak a Jagellók uralkodása alatt került sor a nádorok leváltására: I. Lajos király öt nádora közül csak kettő, Zsigmond király hat nádora közül éppen fele, három állt élete végéig posztján. Velük szemben Mátyás király mindkét és Ulászló király mindhárom nádora haláláig viselte a nádorságot. Az 1367 és 1402 között – I. Lajos uralkodásának második felében és Zsigmond uralkodásának első felében –, továbbá 1519 és 1526 között – II. Lajos király uralkodása alatt – a hivatal élén álló nádorok mindegyikétől elvették a címét. A képet azonban tovább árnyalhatjuk, ha megvizsgáljuk a méltóság elvesztésének körülményeit, illetve annak következményeit. A tíz leváltott nádor közül öten nem estek ki – rögtön – a király kegyéből, mivel nádorságuk után is megtarthatták korábbi, másik tisztségüket (Garai Miklós, Lackfi István, Bátori István), vagy éppen új feladattal bízta meg őket az uralkodó (például László oppelni herceg). Ugyanakkor ezek egyike sem volt egyenértékű a nádori poszttal, tehát a gyakorlatban ezek is tekintélyvesz-
