C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
1. A nádori méltóság betöltésének módja és szabályozása (1342–1562) - 1.3. A nádor személye (1342–1530) - 1.3.1. A nádorok „önvallomása” tisztségbe kerülésükről
A NÁDORI MÉLTÓSÁG BETÖLTÉSÉNEK MÓDJA ÉS SZABÁLYOZÁSA (1342–1562) 129 dául honore palatinatus ... nobis dato / collato / adepto – honore palatina tus nostram personam ... sublevante / condescente – nobis in ipsum hono rem et dignitatem palatinatus sublimatis), gyakorlatilag formulává lettek. A másik fontos dolog, hogy e formulákból egyetlen rész szinte sosem hiányzott, sőt a vizsgált 188 év folyamán változatlan maradt: a formula szövege szerint a nádor tisztségét minden esetben a királyi kegy révén (per regiam clementiam – két esetben [1347, 1511] a regia benignitate, valamint egyegy esetben [1347] a regia benignitate ... clementia, illetve [1356] per regie benignitatis clementiam kifejezés szerepel) nyerte el. A jelzett állandó résznek érvelésem szempontjából is nagy jelentősége van. Jóllehet segítségével azt nem tudom tételesen bizonyítani, hogy a nádorokat az országgyűlésen megjelentek választották, majd a király nevezte ki őket, de ellentétes irányú bizonyításra nagyon is alkalmasak. Mit is értek ezen? Mindenki által belátható, hogy a formula ezen részének – a korábbi szakirodalom megállapítása alapján – 1439 után, de legkésőbb 1486-ban – elvben legalábbis – változnia kellett volna, hiszen a nádorokat országgyűlésen választották. Mint látható, nem történt semmilyen változás a formulában ezen időpontok után sem. Ez pedig azt jelenti, hogy a nádorok – akár országgyűlésen, akár királyi tanácsban választották meg, netán csupán puszta királyi akaratból kerültek a hivatal élére –, a királyi kinevezést tartották tisztségük elnyerésében a legfontosabb(nak és) igazodási pontnak. Mindezt két példával is alá tudom támasztani: Lackfi István nádor 1388. évi oklevelében azt találjuk, hogy elődjétől, Szécsi Miklóstól a királyi felség vette el a tisztséget, majd azt neki adta (honore palatinatus ab ipso Nicolao per regiam maiestatem ablato et nobis collato). 830 A mondott esemény idején azonban a koronás fő, Mária királynő fogságban volt, Zsigmond, a leendő király pedig még nem volt megkoronázva (sem megválasztva), ezen tények ellenére Lackfi a király általi kinevezésre hivatkozott. A másik adatunk jó hetven évvel későbbi, de nem kevésbé tanulságos: Gúti Ország Mihály nádor 1461 tavaszán kiadott bírói intézkedésében egy per évtizedeken át zajló történetét, egyik nádortól a másikig való halasztását a következő módon írta le: a bizonyítékbemutatás először Hédervári Lőrinc nádor, majd az ő halálával, miután a nádori tisztséget a királyi kegy révén Garai László nyerte el, a mondott László nádor, végül pedig, miután a hivatalt a királyi kegy elvette tőle és azt neki (azaz Ország Mihálynak) adta, az ő (azaz Mihály) nádor oklevelével a jelen nyolcadra ha-830 DL 8006.
