Szentpéteri József (szerk.): „Barátok vagyunk, nem ellenfelek”. László Gyula és Györffy György kapcsolata írott és fényképes dokumentumok alapján (Budapest, 2019)
LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK - [D32] 1972. február 9. László Gyula levele Majláth Jolánnak
LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK 131 Kérlek, jelentsd tiszteletteljes kézcsókomat, Téged pedig igaz barátsággal ölel 1970. VI. 1-én László Gyula Forrás: LGYDA (másolat) [D32] 1972. február 9. László Gyula levele Majláth Jolánnak (géppel írott másolat, a dátum kézírással a levél szélén) Erdei Ferenc emlékezete. Felesége, Majláth Jolán, akinek feledhetetlen nagykőrösi könyve példakép, kért, írnám meg emlékeimet egy adatgyűjtemény számára, amelynek az lenne a célja, hogy más és más emberek emlékezete mit őrzött meg Erdei Ferencből, akinek tündöklő intellektusa mindenki számára élmény volt, aki közelébe kerülhetett. Kedves Joci! Valóban töménytelen írnivaló, kutatnivaló vár reám, nincsen tehát időm ígéretemet halasztgatni, mert akkor még zavar is a be nem váltott szó munka közben. Amint telefonban is mondtam – nincsen sok emlékem, mert nem sokat találkoztunk. ’45 előtt néhányszor, ’45 után Feri magas közéleti méltóságokat töltött be, s nem akartam őt keresni, nehogy azt higgye, hogy támogatást kérek, s így aztán ’45 után is kevésszer, talán 3 × 4-szer jöttünk össze. ’45 után először az alföldi festők értekezletén találkoztunk Hódmezővásárhelyen, én ott sem mentem hozzá, nehogy alkalmatlankodásnak vegye, de ő jött, s baráti kézfogássál eloszlatta félénkségemet. Arra sem emlékszem pontosan, hogy mikor és hol ismerkedtünk meg. Azt tudom, hogy Szárszón már régi barátsággal köszöntöttük egymást, tehát Szárszó előttről keltezhető első találkozásunk. Egyszer Erdélyben Kolozsvárott találkoztunk, de itt sem emlékszem pontosan, hogy akkor volt-e, amikor Darvas, Nagy István, Szabédi László, Veres Péter is ott voltak nálam az Erdélyi Tudományos Intézeti szobámban, s én beszámoltam a kijevi múzeumban látottakról, vagy később volt, talán egy könyvnapkor. De azt majdnem bizonyosan mondhatom, hogy Szabédi László ott volt. Kilátástalannak láttuk az erdélyi magyarság sorsát, az
