Szentpéteri József (szerk.): „Barátok vagyunk, nem ellenfelek”. László Gyula és Györffy György kapcsolata írott és fényképes dokumentumok alapján (Budapest, 2019)
LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK - [D60] 2001. Zsoldos Attila: Györffy György (1917–2000)
LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK 189 Györffy figyelmét a középkori magyarsággal együtt élő keleti eredetű népek történetére, ám szembetűnő, hogy Györffy már pályája kezdetén is szuverén egyéniségként indult el új, addig járatlan utakon. Nem mintha az említett témában nem folytak volna már addig is bizonyos kutatások, Györffy azonban felismerte, hogy nem elégséges a rendelkezésre álló szórványos források összegyűjtése, azok értelmezéséhez elengedhetetlen az adatok térbeli koordinátáinak vizsgálata is. Első tudományos közleménye (Besenyők és magyarok. Kőrösi Csoma Archívum 1939. 397–500.) ezért a földrajzi szempontokat messzemenően érvényesítve tárgyalta a kérdést. Ekkor fogalmazódhatott meg a terv, melyre egész életműve felépült: egy olyan történeti földrajz megalkotása, mely – ellentétben a Teleki József által megkezdett, majd Csánki Dezső és Fekete Nagy Antal folytatta Ma gyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában című vállalkozással – képes megfelelni a modern történettudomány támasztotta igényeknek. Nyilvánvaló volt, hogy a munkának a magyarság történetének a történeti földrajz módszereivel megközelíthető első korszakával, az Árpád-korral kell foglalkoznia, s az sem lehetett kétséges, hogy a forrásoknak a lehetőségek szerinti legteljesebb összegyűjtésén kell alapulnia. A vállalkozás túlzás nélkül minősíthető grandiózusnak – ne feledjük, ekkor még jóval a számítógépes korszak előtt vagyunk, s a magyar középkor levéltári forrásainak kutatási feltételei is messze a mai szint alatt voltak. A magyarsággal együtt élő keleti népek történetének vizsgálata ugyanakkor az Árpád-kor történetére vonatkozó hazai elbeszélő forrásokra – Anonymus Gestájára, illetve a köztudatban „Képes Krónika” néven élő, a szakmai zsargonban pedig „14. századi krónikaszerkesztés”-ként emlegetett krónikás alkotásokra – vonatkozó kutatásokba való bekapcsolódásra ösztönözték Györffyt. Alig múlt 31 éves, amikor megjelent a Kró nikáink és a magyar őstörténet című könyve (Bp. 1948.), melynek tudománytörténeti jelentőségét mi sem bizonyítja ékesebben, mint hogy közel ötven év elteltével szükségessé vált új, bővített kiadása (Bp. 1993.). A történeti földrajzzal kapcsolatos előmunkálatok – a dolog természetéből adódóan – számos olyan új kutatási területet nyitottak meg számára, amelyekben további feladatokat talált a maga számára. Magától értetődőnek tekinthető, hogy felismerte a legkorábbi magyar okleveles anyag modern kritikai kiadásának szükségességét, s munkatársaival bele is kezdett ennek elkészítésébe. Az évtizedeken át tartó, aprólékos kutatás eredményeként 1992-ben jelent meg a Diplomata Hungariae Antiquissima első kötete, mely a magyar forráskiadás komoly nemzetközi visszhangot is kiváltó, kiemelkedő alkotása. A történeti földrajzhoz felhalmozott anyag
