Szentpéteri József (szerk.): „Barátok vagyunk, nem ellenfelek”. László Gyula és Györffy György kapcsolata írott és fényképes dokumentumok alapján (Budapest, 2019)
LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK - [D44] 1988. szeptember 12. László Gyula levele önmagához
LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK 165 [D44] 1988. szeptember 12. László Gyula levele önmagához (gépelt, kézzel kissé javított, aláírt példány) 1988/9. levél önmagamhoz. A napokban nálunk járt Nagy Kati, volt nagyon kedves tanítványom, és kérdéseket tett fel nekem életemről. Legtöbb kérdése a megválaszolhatatlan határán jár, amolyan gnoti seauton – is merd meg önmagad lehetetlenség szomszédságában. Megkísérlem a válaszokat. Elküldöm neki a levelet. 1. kérdés: lehetséges-e egy másik ember előtti teljes kitárulás, nem szerepjátszás-e? A másik ember előtt? Önmagunk előtt sem lehet teljes. Ennek legalább két oka van: először is nyelvünk, szavaink képtelenek az emlékek hangulatát átvenni. Másodszor, mert az emlék sem őrzi hiánytalanul a múltat, leegyszerűsít, eseménnyé zülleszt! Magunk megismerése, megismertetése inkább csak olyan kísérlet lehet, amelynek sikertelenségéről eleve meg vagyunk győződve! 2. kérdés: miért hagytam ott a tehetségesen indult festői pályámat, s miért lettem régész? Igaza lenne-e Fettichnek, hogy az „utánérzés álláspontján nem jutott túl”? A bennem egykor és ma tobzódó képek valóban a múlt festői felfogásában fogannak, lehet tehát, hogy Fettich a fején találta a szöget! 3. Mit vártam a régészettől? Tudatosan a szegény ember régésze akartam lenni.156 Zichy Istvántól sokat kaptam, Fettich életérzése teljesen más volt, a szakmai szigoron kívül nem hiszem, hogy kaptam volna tőle valamit. Annál többet a nagy néprajzos nemzedéktől (Bátky, Viski, Madarassy, Györffy) és főként Rudnay Gyulától és a főiskola többi nagy mestereitől (Csók, Réti, Lyka és – rövid időre: Glatz). Hogyan, régészetet tanultam a festőktől? Nem, emberséget, melegséget, a teljességre való vágyakozást! 4. Hogyan kerültem a Nemzeti Múzeumba és Kolozsvárra? Mindkettőben Fettich Nándor volt a kezdeményező. Előbb ugyanis a Hopp Múzeumban voltam önkéntes gyakornok. Fettich látta rajzi készségemet, és ő csábított át a Nemzeti Múzeumba, ahol majdnem három évig fizetéstelen gyakornok voltam, aztán ÁDOB-os.157 Fettich valóban nem fogadta el a kolozsvári katedrát, így Zichy és Fettich ajánlatára Hóman engem neve-156 LANGÓ 2007, 117–124. 157 Állástalan Diplomások Országos Bizottsága, mely az 1930-as években az egyetemről frissen kikerülő értelmiségiek számára nyújtott szellemi közmunka-lehetőséget.
