Szentpéteri József (szerk.): „Barátok vagyunk, nem ellenfelek”. László Gyula és Györffy György kapcsolata írott és fényképes dokumentumok alapján (Budapest, 2019)
LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK - [D43] 1987. augusztus 26. Dienes István: Györffy György 70 éves
LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK 163 Teleki 41-ben, Magyary pedig 45-ben tragikusan elhunyt), még azt is kivívták, hogy 41 őszétől a Teleki Intézet Államtudományi Intézetének legyen egy Táj- és Népkutató Osztálya. Amikor 45-ben a háborús összeomlás után a radikális változtatásra lehetőség nyílt, ismét terítékre került a Központ felélesztésének gondolata, mégpedig Néptudományi Intézet néven, a Teleki Intézet tagintézeteként. Megszervezésére, igazgatói teendőinek ellátására Gy. Gy. kapott megbízást. Munkatársait úgy válogatta meg, hogy azok között a nemzeti tudományok (tehát a földrajz, településtörténet, régészet, embertan, a történeti néprajz, a tárgyi és szellemi néprajz, nyelvészet) művelői mind képviselve legyenek. A régészek közül Méri I. volt az Intézet tagja. Az időközben Kelet-európai Tudományos Intézetté átkeresztelt intézet elnöke a makulátlan, európai látókörű, legmesszebb tekintő magyar tudós és politikus: Bibó István lett. A kiváló tudományos erőket felsorakoztató intézetet az egyre kíméletlenebbé váló politika felszámolta, kutatóit 49. okt. 1-vel szélnek engedték. Kétségtelen, hogy az Akadémia előbb-utóbb létrehozta a maga szakági intézeteit, ám akkor sem vitatható, hogy a magyarságtudomány területén a tudományközi együttműködésre ez az intézet kitűnő példa volt, és fájlalhatjuk megszűnését, mert akadnak olyan témák, amelyeket egy ilyen, egy helyen dolgozó, önként társult, összeszokott, különböző szakmájú, de mégis azonos érdeklődési körű munkacsoport tud sikerrel megoldani. (Az Intézet kiadványait az egyetemen évekig tankönyvként forgattuk.) Aligha tévedek abban, hogy Gy. Gy.-nek a rokon szakterületek iránt már egész fiatal korában kialakult érzékenységét, vonzalmát fokozta, a bennük való jártasságát elmélyítette az az időszak, amelyet itt, a társtudományok művelőivel töltött. Gy. Gy. életében voltaképpen az Intézet felszámolása nem okozott törést, azonnal átléphetett a Molnár E. által vezetett Történettudományi Intézetbe, hiszen a korai magyar idők ismert kutatóját, a Krónikáink és a magyar őstörténet c. könyv szerzőjét nehezen lehetett volna mellőzni. Az 50/51. tanévben, a hírhedt marrizmus155 bukása után átmenetileg be vonják az egyetemi oktatásba is, „Magyar őstörténetet” ad elő történész hallgatóknak. Az év végeztével Debrecenben ajánlanak fel neki katedrát, 155 Nyikolaj Jakovlevics Marr filológus, nyelvész és autodidakta régész nevéhez fűződő marrizmusról, a sztálinista Szovjetunió és az egykori szocialista országok tudományos életében játszott szerepéről: KLEJN 1997, 198–227. Szakmai munkásságáról és a marrizmus-vitáról: HAVAS 2003. A hazai történeti nyelvészeti, benne a finnugrisztikai és magyar őstörténeti elméletekre, valamint a korabeli tudománypolitikára gyakorolt hatásáról KLIMA László: Marr és a történeti nyelvészet; a cikk elérhetősége: https://www. nyest.hu/renhirek/marr-es-a-torteneti-nyelveszet-2.
