Szentpéteri József (szerk.): „Barátok vagyunk, nem ellenfelek”. László Gyula és Györffy György kapcsolata írott és fényképes dokumentumok alapján (Budapest, 2019)
LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK - [D38] 1980. március 14. Bóna István: László Gyula köszöntése
„BARÁTOK VAGYUNK, NEM ELLENFELEK” 150 tesen morzsolja ízzé-porrá a korábbi merev elméleteket, száraz, semmitmondó anyagközléseket. Éreztük az igazát, mivel új, magasabb régióból szemlélte és ismertette a dolgokat. A megelőző, főleg időrendben és motívumok fejlődésében gondolkodó népvándorlás kori kutatásban előadásai (mi nagy avar könyvét még csak előadásaiból ismertük), s később munkái nyomán új emberek-embercsoportok beköltözését mutatta ki, újfajta viseletben, új típusú fegyverekkel, másként felszerszámozott lovakkal, másféle hitvilággal, s ezzel új alapokra helyezte az avar kor történetét. Így és ekkor kezdtek el kibontakozni azok a népmozgalmak és népi egységek, amelyek nyelvéről, származásáról ma is vitatkozni lehet, létezésüket azonban nem lehet kétségbe vonni. Kedves Gyula Bátyám! Megtanultunk Tőled számolni: nyílcsúcsokat, szíjvereteket, fibula gombokat, üstfüldíszeket, a temetőkben sírokat. Megta nul tunk Tőled gyűjteni és megfigyelni mellékletfajtákat, tojást és sarlót, sa já tos szokásokat, sírdúlást és koponyavarázslatot. Tőled tanultuk, hogy mind ezeket értelmezni lehet és értelmezni kell. Megtanultunk Tőled temetőt elemezni, valóságos térképelemzési láz kezdődött – azóta is alig csillapodott. A hajdani művészetet a képzett művészettörténész és az alkotó–gyakorló művész szemén és kezén át szinte újjáalkottad számunkra. Tőled tanultuk, hogy a művészet egyetlen korban sem volt alacsonyrendű vagy kisebb rangú. Nem kezdetleges emberek alkotásai, hanem olyan embereké, akik a maguk idejében pontosan annyit tudtak és értek, mint a későbbi korok embere és művésze. Szóban, írásban egyszerűségre, világosságra törekedtél nagy-nagy sikerrel. Az ún. tiszta tudománnyal foglalkozók népszerűsítést, népszerűsködést éreztek ebben, inkább költészetnek, irodalomnak tartják. Mennyire meg lennének lepve, ha sejtenék azt, amit csak kevesen tudunk, akiknek megadatott műhelyedbe betekintenünk, akik az elmúlt esztendőkben hun, germán, avar és honfoglaló jegyzeteid mintegy „örököltük”. Ezekben a remek kis rajzokkal kísért, rövid, lényegre törő feljegyzésekben minden benne van, az egész eurázsiai kora középkori szakirodalom. Sok-sok olyan dolgozat, tanulmány és könyv jegyzete, ami az óta sem hozzáférhető hazánkban. Bátran megvalljuk, sótlanná, ízetlenné vált számunkra mindaz, ami előtted volt, s ahogyan előtted volt. Lelkesedtünk, s ez ma is pontosan mérhető. Voltak, akik már első félévi előadásaid nyomán tanítványaiddá szegődtünk, jó néhányan, akik avar temetőket dolgoztunk fel atyai-baráti segítségeddel. S voltak, akiket a mester legigazibb szakterülete, a honfog-
