Szentpéteri József (szerk.): „Barátok vagyunk, nem ellenfelek”. László Gyula és Györffy György kapcsolata írott és fényképes dokumentumok alapján (Budapest, 2019)
LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK - [D26] 1969. szeptember 16. Györffy György feljegyzése történettudományunkról
„BARÁTOK VAGYUNK, NEM ELLENFELEK” 120 [D26] 1969. szeptember 16. Györffy György feljegyzése történettudományunkról (gépelt, keltezés és aláírás nélkül) Feljegyzés történettudományunk problémáiról Az MTA 20 év előtti átszervezését követően a magyar történettudomány irányítása néhány történelemmel is foglalkozó, jóhiszemű politikus égisze alatt egy fiatal másodvonalbeli klikk kezébe került, amelynek tagjai érvényesülésük érdekében nem annyira a tudományos kutatás, mint a mindenkori politikai vezetés igényeinek megfelelően művelték a történelmet. Monopóliumuk biztosítása végett a magyar érzésű történészeket „národniknak” bélyegezve szorították háttérbe. A nacionalizmus elleni harc jelszava alatt a nemzeti történet régebbi korszakainak vizsgálatát lehetőleg mellőzték, nagy alakjait degradálták, ugyanakkor a kutatás súlypontját az utóbbi évtizedek vizsgálatára helyezték. Így állt elő a vízfejű magyar történetírás, amely a tervezett tízkötetes Magyarország története beosztásából jól tükröződik. Az ősembertől Mohácsig terjedő részt két kötet tárgyalja, az utolsó 50 évet szintén két kötet. Egy ilyenfajta történetírás már kronológiai torzultságánál fogva is gyors elavulásra van ítélve; annyi viszont már most is megállapítható, hogy múltunk és haladó hagyományaink mellőzése miatt idegenné vált a néptől, és a szakemberek és a tömegek előtt hitelét vesztette. Reprezentáns folyóirata, a Századok már főként csak „századunk” történetével foglalkozik. Szerkesztésére jellemző, hogy szlovák érzelmű segédszerkesztője, a szlovák élettér gondolatának hirdetője, a cikkeket a szlovák nemzeti érzékenység szempontjából lektorálja; a szerkesztő pedig úgy látja opportunusnak, hogy esetleges magyar érzékenységre nem kell tekintettel lennie. A magyar történettudományban javulás alig remélhető, mert minden fórum (MTA, Történelmi Társulat, ELTE) két egymással harcoló klikk: egy szektásabb beállítottságú csoport és egy kozmopolita érzelmű csoport kezében van, s a fenti torzulásokhoz saját érvényesülése érdekében mindkét fél ragaszkodik. A vízfejűséget növeli, hogy a legújabb kor történetével párhuzamosan két intézet foglalkozik: az MTA Történettudományi Intézete és a Munkásmozgalmi Intézet. Ez a népgazdasági szempontból fényűzésnek tekinthető felesleges kettősség oly módon lenne orvosolható, ha az MTA Intézete a kezdetektől 1919-ig foglalkozna magyar és kelet-európai történettel, az 1919 utáni történet kutatási központja pedig egy „Munkásmozgalmi és
