Szentpéteri József (szerk.): „Barátok vagyunk, nem ellenfelek”. László Gyula és Györffy György kapcsolata írott és fényképes dokumentumok alapján (Budapest, 2019)
ELŐSZÓ - A régész-képzőművész és a történész kapcsolata
11 ELŐSZÓ A régész-képzőművész és a történész kapcsolata „Hiszen munkatársak, barátok vagyunk, nem ellenfelek...” 1974 elején, pályájuk delelőjén az egyetemi régészprofesszor ezekkel a szavakkal fejezte ki a professzionális akadémiai kutatóintézet történész kutatójához fűződő kapcsolatának lényegét.1 [D35] Ez az őszinte megnyilatkozás bonyolult fo lyamaton ment keresztül ifjúkori megismerkedésüktől az idézett mondat keresetlen megfogalmazásáig, s folytatódott mindvégig, a két idős kort megért tudós haláláig. Előre kell bocsátanom: László Gyula (1910–1998) és Györffy György (1917–2000) szakmai karrierjük csúcspontján nem csupán egymás kortársai voltak, hanem saját tudományterületük szellemi kisugárzással rendelkező igazodási pontjaiként köztudottan nem tudománypolitikai háttérrel és nem is tudományszervezési pozíciójukból érték el vezető szerepüket az adott tudományos diszciplína élén. Ekkorra már – más és más okok miatt – mélyen gyökerező konfliktusokkal terhelt pályafutás állt mindkettőjük mögött. A korai magyar történelmet eltérő források – a tárgyi és az írott emlékek – alapján kutatták, azonban a részben azonos érdeklődési körük révén már szakmai indulásukkor szorosan egymásra voltak utalva. Írásaikból olvashatóan néha egészen egymás álláspontjára hangolódtak, néha azonban szinte teljesen – mondhatni végletesen – eltávolodtak egymástól, hogy pályafutásuk végén emberileg és szakmailag ismét összecsiszolódjanak. Párhuzamosan gördülő, majd egymást időről időre keresztező, sőt összefonódó életművük számos tudománytörténeti tanulságot hordoz a ma már egyre kisebb számú pályatárs számára. A történeti távlat növekedésével 1 László Gyula: „Gesta Ungarorum”. Hozzászólás Györffy György: Magyarország története 893–1116-ig című kéziratához (10 kötetes „Magyar Történelem”-be), 1974. II. 14-én sorra kerülő vitaülésen. Kecskemét, 1974. január 19. Kézirat, 6. MTA BTK LGYDA (a rövidítés feloldására lásd 3. jegyzet).
