Szentpéteri József (szerk.): „Barátok vagyunk, nem ellenfelek”. László Gyula és Györffy György kapcsolata írott és fényképes dokumentumok alapján (Budapest, 2019)
LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK - [D20] 1966. október 8. László Gyula válasza Györffy György bírálatára
„BARÁTOK VAGYUNK, NEM ELLENFELEK” 106 ajándékozásokkal jártak. 3. A kincs egyik asztali készletének készítési helye esetleg a Kaukázus déli fele volt. Úgy emlékszem azonban, hogy felvetettem azt a másik lehetőséget is, hogy a késő avar (magyar) ötvösség terméke is lehet a kincs (egyik részét az Árpádok ötvösei készítették). Megnézem a szöveget, ha szükséges, módosítom ebben az értelemben. 86–87. lap. A térkép kérdése. Szerintem az alaptérkép csakis mai térkép lehet, hiszen mintegy tízezer esztendő őshazái szerepelnek rajta, hát melyik őshaza korának növényföldrajzát érzékeltessem? Erős változások voltak. A mai térkép kitűnően tájékoztat, és senki sem hiszi róla, hogy pl. Etelköz idejéből való helyeket tüntet fel. A másik kifogás a térképen jelölt útvonalakat és területeket illette. Itt kétségtelenül élesen szembekerültem a „klasszikus”, elfogadott, begyökerezett véleménnyel. Ám a bevezetésben kifejtettek alapján ezen úgy tudok változtatni, hogy Árpád magyarjainak helyét és vándorlását illetően nagyjából el tudom fogadni Györffy javaslatát, azzal, hogy ezt vízszintes sávozással jelölöm a térképen. Ezzel azt hiszem, a méregfogat kihúztam, anélkül, hogy meg kellett volna alkudnom. Így helyesnek érzem, s ezért köszönöm Györffy figyelmeztetését (én ugyanis csak a finnugor magyarságot követtem a térképen). Egyáltalán nem általánosan elfogadott, hogy a szovjetföldi, magyar népre valló helynevek a tatárjárás után keletkeztek volna! Ez puszta feltevés, amelynek alapja Julianus e helyen hallgató szövege (átkelt-e a Volgán, vagy sem!). Való igaz, hogy a források mit sem tudnak arról, hogy a kangar támadás három részre szakította volna a magyarokat, persze arról sem tudnak, hogy két részre! Ha Julianus pedig nem találja őket, mi sem tudnánk róluk.) Tehát a források hallgatnak ugyan, de közvetve ezt bizonyítja, hogy a szavárd magyarok kaukázusi megjelenése időben egybeeshetik a kangar támadássál, amely nyugatra vetett minket, s nyilván ekkor szakadtak le Julianus magyarjai is. 92–93. lap. A kamennaja babák és a permi bronzok kérdése. Ha történelmileg semmit sem tudnánk erről a korról, akkor régészetileg ekként következtetnénk. Bizony a kamennaja babák állítása éppen a IX–X. századi sztyeppén általános, és nincsen meg az erdős sztyeppe területén. Ez nem lehet véletlen. Hogy nem inkább a történeti forrásokat használtam? Ez lehet feltűnő, kettős okát adom: egyrészt, ahány kutatónk van, annyiféleképpen magyarázza pl. Levédiát (legutóbb Czeglédy Etelköz részének tartja), másrészt éppen a források alapos egyeztetése révén kibontakozóban van bennem egy másik lehetőség. Ennek közlése még korai, viszont nem akartam útját vágni!
