Szilágyi Adrienn (szerk.): Hét társulati elnök - Századok Könyvek (Budapest, 2018)
Ress Imre: Korszakváltást előkészítő rövid elnökség 1913–1916. Thallóczy Lajos
KORSZAKVÁLTÁST ELŐKÉSZÍTŐ RÖVID ELNÖKSÉG 97 tyén József váltotta fel.60 Az anyagi támogatók számának növelése terén végül azzal érte el a nagy áttörést, hogy a boszniai és albániai történeti kutatásai iránt különös érdeklődését kinyilvánító, szellemes fejtegetéseit mindig szívesen hallgató Ferenc József 1915 márciusában négyezer koronát adományozott a Magyar Történelmi Társulatnak. A szokatlan uralkodói gesztus új alapító tagok belépésének egész sorát indította el. A példát követte – ha jóval szerényebb összeggel is – Károly trónörökös, Frigyes főherceg a hadsereg főparancsnoka, és vezérkari főnöke Franz Conrad von Hötzendorf, de a koronás fők közül a bajor király és a német császár is belépett a támogatók sorába. Az uralkodó ház tagjai mellett Thallóczy elvi okokból különös súlyt helyezett a dualista partner reprezentatív társadalmi jelenlétére a Társulat alapító tagságában, s ezért nemcsak a szakmai társintézményeket, mint a császári és királyi Hadi Levéltárat, hanem a bécsi érseket és a főpolgármestert, osztrák bankárokat, ipari és kereskedelmi vállalkozókat nyert meg a németül vagy latinul is kiállított díszoklevelekkel elismert támogatóknak. Az első háborús esztendő közepére már nyolcvanegy fővel emelkedett a javaslatára felvett alapító tagok száma, amelynek összesített pénzügyi mérlege valódi fordulatot hozott a társulat anyagi viszonyaiban és új perspektívákat ígért a tudományos tevékenység kibontakozása terén.61 A fokozatosan amortizálódott társulati vagyon értéke az 1912. évi 135 ezer koronáról a háborús viszonyok ellenére rövid három éves elnöksége alatt 1916 végére kettőszázezerre emelkedett, ami az egyidejűleg egyre nagyobb szerephez jutott fiatal Domanovszky Sándorban már egy újabb virágzó korszak reményét keltette.62 A Társulattal kapcsolatos Thallóczy-tervek alakulásának rekonstrukcióját rendkívül megnehezítette hagyatékának fragmentáltsága, állandó bécsi, majd szerbiai tartózkodása idején az alelnökökhöz írott leveleinek szinte teljes megsemmisülése. A hozzá beérkezett válaszokból és naplójának elszórt bejegyzéseiből mégis olyan elgondolás kontúrjai érzékelhetők, amelyek a Társulat tudományszervező szerepének erősítésére, a magyarországi regionális történelmi egyesületeket összefogó ernyőszervezeti funkció kialakítására és a kutatást segítő saját infrastruktúra létesítésének szándékára utaltak. Mindezek elsősorban a budapesti társulati ház vásárlását vagy építését kezdeményező 1916 májusi javaslatára adott reakciókból olvashatók 60 Reisz T. Cs.: „Kedves Lajosom!” i. m. 118–119., 172. 61 Uo. 129., 150., 155., 161. 62 Domanovszky Sándor: Emlékezés gróf Klebelsberg Kunó elnökségére. Századok 76. (1942) 384–385.
