Szilágyi Adrienn (szerk.): Hét társulati elnök - Századok Könyvek (Budapest, 2018)
Ress Imre: Korszakváltást előkészítő rövid elnökség 1913–1916. Thallóczy Lajos
RESS IMRE 80 parlamenti nyomásgyakorló történész csoport sikeres működése, amelynek az akadémiai főtitkár Fraknói Vilmos, a társulati elnök Ipolyi Arnold és a korabeli nagy történettudományi vállalkozások eredményes szervezője, Szilágyi Sándor társulati titkár volt meghatározó személyisége. Ez az ambiciózus csoportosulás azonban nemcsak a Magyarországon kívánt kutatóbarát levéltári viszonyokat kialakítani, hanem a folyamatban levő magyar–osztrák levéltári jogvita mielőbbi befejezésére a magyar delegációban 1884-ben határozatot fogadtatott el a bécsi közös udvari levéltárak kutatást elősegítő szervezeti reformjáról. A magyar tudománypolitikai koncepció a nemzeti és az európai történelem kutatására a közös külügyi, pénzügyi és hadügyi levéltár oszthatatlan állagainak egyesítésével olyan szakmailag korszerű tudományos Osztrák–Magyar Állami Levéltár létrehozását irányozta elő, amelyet megszabadítanak a bürokratikus miniszteriális hivatali alárendeltségtől, a dinasztikus presztízsvédelem kutatási korlátozásainak többségétől. A dualista paritásnak megfelelően, a kvóta arányában finanszírozott intézmény és azt leképező személyi állomány pedig a két birodalomfél tudományos akadémiájának felügyelete alatt végezné a tevékenységét. Az elképzelés radikalizmusát jelezte, hogy az udvari levéltárak jogállásának, feladatának és szabad kutatásának a hasonló jellegű átalakítását az Osztrák Tudományos Akadémián csupán az 1848-as forradalmi hangulatban merték felvetni. A magyar kezdeményezést ezért mind az osztrák politikai-parlamenti körökben, mind pedig szakmai berkekben rendkívül kedvezően fogadták. A bizakodó hangulatban – az akkor már tíz éve Bécsben szolgáló – Károlyi Árpád pedig egyenesen Ferenc József egyetértésével számolt. „Őfelségének ez a dolog csak kedvére lehet, miután a monarchia két felét az új Öster.-Ungarisches Staatsarchiv újabb kötelékkel fűzi egybe.” A dualista állami berendezkedés nehézkességét és reformokra való képtelenségét azonban a közös politikai akarat ellenére több éves tárgyalások után még ilyen periferiális területen sem sikerült leküzdeni és a fennálló intézményrendszer érdemi változtatását keresztülvinni.11 11 Wolfgang Häusler: „Geschichtsforschung“, „Humanität“ und „Nationalität“. Franz Grillparzer und der Historiker Joseph Chmel. Mitteilungen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung, 100 (1992) 383.; Ress Imre: Adalék a dinasztikus tudományos elit nacionalizálódásához az Osztrák–Magyar Monarchiában a bécsi udvari levéltárak példáján (1867–1885). In: Political Social Economic and Cultural Elites in the Central- and East European States in Modernity and Post-Modernity. Eds. Gábor Demeter – Penka Peykovska. Sofia–Bp. 2010. 26–33.
