Szilágyi Adrienn (szerk.): Hét társulati elnök - Századok Könyvek (Budapest, 2018)
László Andor: Egy elfeledett történetíró. Szécsen Antal történetszemlélete
EGY ELFELEDETT TÖRTÉNETÍRÓ 75 nem írójuknak egész személyisége és mindazon társadalmi külelemek, melyek rendes környezetükben jellemükre és fölfogásaikra hatással vannak. Sok ideig az udvarokat és a diplomáciai köröket tekintették az érdekes emlékiratok és bizalmas levelezések legkedvezőbb talajának; de főleg az utolsó félszázadnak számos angol történelmi kiadványai meggyőző bizonyságot szolgáltattak, hogy az alkotmányos testületeknek és a parlamentarizmusnak is gyakran van nem kevésbé érdekes és jellemző titkos története. A Történelmi Társulat működésének első idejében a jelenkor történetétől majdnem teljesen eltekintett, és csak az utolsó években, a történelmi irodalmi mozgalom jelzésében és egyes kitűnő munkák részrehajlatlan megismertetésében lépett annak terére. Hinni bátorkodom, hogy ezen irányzata megőrzése helyes volt és alakulása céljának megfelelő. A hazai történelmi irodalom ápolását, fejlesztését és általa a hazafias érzetnek élesztését, mélyedését, egyesítését tekintette föladatának. A jelen kor történelme mindenhol közel áll a napi események föladataihoz, ellentéteihez és gyakran szenvedélyeihez is. Mindenki, ki századunk történelmi irodalmát ismeri, visszaemlékezhetik, mily gyorsan hervadtak el, minden mesz szire ható sikereik dacára, több oly híres író babérai, kik a közel eső korszakok történetét annyiban idő előtt közelítették meg, a mennyiben azoknak eseményei rájuk nézve, egy vagy más irányban, még a nap szenvedélyes ellentéteinek ténylegességével bírtak. Legújabban tanúskodik erről Sybelnek, a német császárságnak I. Vilmos általi megalapítását tárgyazó nagyjelentőségű munkája. Alig ismerek mesteribb, higgadtabb fejtegetését egy véghetetlen bonyolódott és zavaros történelmi és jogi kérdésnek – a schleswig-holsteini ügynek – (melyről Lord Palmerston azt szerette állítani, hogy csak három embernek. Albert hercegnek, egy névtelennek és ő neki magának Palmerstonnak sikerült az előbbiek fejtegetése nyomán azt megérteni, de a két első meghalván és ő fejtegetéseiket elfeledvén, nem volt többé senki, aki ezen ügyben el tudott volna igazodni) és mégis a munka, minden fényes oldalai dacára, nagy részben egy szenvedélyes, egyoldalú pártirat benyomását idézi elő. Hosszasan vettem igénybe a tisztelt közgyűlés figyelmét. Kétszeresen érzem ebbeli felelősségemet, mert a történelmi irodalom két mestere irányában, munkáik terjedelmességét illetőleg, némi megjegyzéseket kockáztatni bátorkodtam. Csak azon buzgó óhajomnak adok még kifejezést, hogy a Történelmi Társulat jövőre és azon időkön át is, melyeknek nem leszek többé tanúja, ernyedetlen munkássággal folytassa működését, őrizze meg
