Szilágyi Adrienn (szerk.): Hét társulati elnök - Századok Könyvek (Budapest, 2018)
László Andor: Egy elfeledett történetíró. Szécsen Antal történetszemlélete
EGY ELFELEDETT TÖRTÉNETÍRÓ 73 Nem téveszthető ugyan szem elől, hogy újabban a világirodalomban egyes korszakok történelmi tanulmányozása, mint többek közt Froudenak Anglia története Wolsey bukásától a spanyol armada legyőztéig terjedelem re nézve oly arányokat ölt, melyeket egyrészt csak a legnagyobb irodalmi képesség tehet élvezettel átgázolhatóvá, míg másrészről ily mérvű történelmi munkák tanulmányozására, ha azok kerete általánosan elfogadtatnék, az átlagos emberi élet rendes lefolyása alig lenne elégséges. Magának Macaulaynak be nem végzett Anglia története második Jakab trónralépte óta mindazon irodalmi tulajdonok dacára, melyek tanulmányait is, pedig még talán nagyobb mértékben, oly fényesen jelzik, némileg túlmegy azon helyes arányon, melyet az írónak, tárgyának természete és fontossága, és irodalmi alakításának terjedelme közt is szemügyre kell vennie és megőriznie, ha előadásának varázsa, polémiájának élénksége, részleteinek érdekessége és szónoklati hatalma közepette az olvasóval nem akarja végre éreztetni, hogy az ő történelmének tárgya nem az egész történelem, és emlékezetébe visszahívni azon adomát, mely szerint Lady Holland, ki egy bizonyos körben és időben Londonban zsarnokilag uralkodott, a még fiatal és társadalmi állása küszöbén álló Macaulay eszméi, adatai, okoskodásai, példázgatásai kiapadhatatlan és túláradó, s egy ideig bámuló figyelemmel fogadott bőségének azon szavakkal vetett véget: „Now, M. Macaulay, it is enough.”71 De Macaulayk és Froudeok nem születnek mindennap és azért példájuk még ott sem veszélyes, hol tévutakra vezethetnének, mert előnyeiben és hátrányaiban nem könnyen és nem mindenki által utánozható sikeresen. A történelmi kutatás terén történelmünk fajunk nemzetiségi elszigeteltségénél fogva első sorban hazai okmányainkra vala utalva. Volt ennek egy előnyös és egy hátrányos oldala. A hazai okmányok rendszerint latinul vagy magyarul vannak fogalmazva. A latin nyelv volt századokon át Európa általános közvetítő nyelve és több vagy kevesebb klasszicitással a politikai érintkezéseknek közege, míg a magyar nyelvet illetőleg figyelembe veendő, hogy a nép nyelve – csekély kivételekkel – a művelt elemek és később az irodalom nyelvéhez közel áll, mely gyakran az előbbiből merítette fejlődésének és természet szerinti gazdagításának elemeit, míg másrészt ezen fejlődésnek eredményeit és vívmányait a nép nyelvébe átszivárogtatta, minek folytán a nyelv fővonásaiban előbb is jutott, mint mások, egy bizonyos szervezeti megállapodásra, mely a magyarul éppen úgy mint a lati-71 „Macaulay uram, most már elég volt”.
