Szilágyi Adrienn (szerk.): Hét társulati elnök - Századok Könyvek (Budapest, 2018)

László Andor: Egy elfeledett történetíró. Szécsen Antal történetszemlélete

EGY ELFELEDETT TÖRTÉNETÍRÓ 71 vallási érzelmek és meggyőződések szempontjából annak általános szelle­me, és egyes tételei ellen felhozhatók, és melyeknek többek közt a magok idejében Villemain69 és Guizot 70 oly élénk és szellemdús kifejezést adtak, oly történelmi alkotást vagyunk kénytelenek fölismerni, mely az adatok bőségét és kritikai mérlegelését az alaki csoportozás, és a csak némelykor kelleténél simább, a részrehajlatlanságot gyakran a gúnyos közönyösségig fokozó előadás ritka mesterségével egyesíti: önkéntelenül érezzük, hogy ily tulajdonok ily terjedelembeni egyesítése a kivételes szellemi alkotások közé sorozandó, és hogy az ily sokoldalú szellemi föladatokat leghelyeseb­ben úgy oldhatjuk meg, ha azokat a munkafelosztás elvének alapján meg­közelítjük. A munkafelosztás ezen eszméje képezi bizonyos mértékben a Történel­mi Társulat alakulásának kiinduló pontját és alapját. Nem azon értelem­ben, mintha az kizárólag, vagy csak kiválólag is, működésében a történelmi anyag és adatok gyűjtésére szorítkoznék, de igenis abban, hogy a hazai történelem beható részletezését vallja, tekinti fő feladatának, melynek lel­kes és beható teljesítése megbízható talajt készít elő az összefoglaló hazai történeti irodalom számára és életteljes elemeket nyújt az általános törté­nelmi eszméknek, melyek irodalmi érvényesítése, ily elemek előkészítése nélkül, könnyen tévessé vagy meddővé válik. Nem lehet szándékom mind­azon tagtársaink nevét fölsorolni, kik önálló munkáik mellett a Történelmi Társulatnak szentelték ezen 25 év lefolyása alatt működésüket, egyikükét sem akarnám kifelejteni: mert mindeniküknek van, habár nagyobb vagy kisebb mértékben, része azon eredményekben, melyekre a Magyar Törté­nelmi Társulat némi öntudatos megelégedéssel pillanthat vissza. A magyar történeti irodalom inkább látszik utalva, mint akármely má­sik, a különbféle korszakok részletezésére, mert alig van ország és nemzet, melynek létföltételeit, kivált a nemzetközi viszonyok és behatások terén, ismételve oly annyira módosították volna, mint éppen hazánkét. A legdön­tőbb változás kétség kívül az oszmán hatalomnak végképpeni megállapítá­sa volt. Egy roskadozó birodalom és civakodó kisebb országok helyébe ha­táraink egyik legfontosabb és messzeterjedő részén egy hódító hatalom lé­pett, mely két századon át mindig ismétlődő győzelmes és pusztító hadjáratai által a keresztény nemzetek nyugalmát és jólétét, némelyikük­nek létezését is végveszéllyel fenyegette. A modern állami eszmék első csi­rái a 16. század küszöbén főleg nyugaton észleltették fejlődésüket, míg ná-69 Abel-François Villemain francia politikus és író. 70 François Guizot francia politikus, író és történész.

Next

/
Oldalképek
Tartalom