Szilágyi Adrienn (szerk.): Hét társulati elnök - Századok Könyvek (Budapest, 2018)
László Andor: Egy elfeledett történetíró. Szécsen Antal történetszemlélete
LÁSZLÓ ANDOR 66 szögből majdnem lehetetlen az ellentétek megértése, azokat csakis „az általános európai állami eszmefejlődés” figyelembevételével lehet megítélni. Ugyanígy érthetjük meg a „külszínükre” egyforma felkelések eltérő természetét: csak „a nemzeti érzelem” köti össze őket valamennyire, „politikailag, indokaikban, fejlődésükben és menetükben éppoly különbözőek, mint valódi történelmi jelentőségükben”. A Habsburg-ellenes harcok szabadságküzdelmekként való általánosítása túlzott leegyszerűsítés, valójában sokféle okra, számos tényezőre vezethetők vissza, nem szabad összemosni őket, ahogyan sokan tették abban a korban és azóta is, Bocskaitól Rákócziig, sőt Kossuthig állítva fel a szabadsághősök vagy éppen a rebellisek családfáját. „A magyar belháborúk és fölkelések nem voltak mind egy és ugyanazon jellegűek”, bármennyi hasonlóság legyen köztük, számos ponton eltérnek egymástól.52 Emlékezete Önálló vizsgálat tárgya lehetne, mennyiben követték megállapításait a következő nemzedékek, a millenniumi tízkötetesben például Fraknói Vilmos vagy Angyal Dávid. A Magyar történet ben Szekfű látta hasonlóan Má tyás szerepét, nyugati politikáját, Bethlen európai kapcsolatait vagy éppen Rákóczi és a Napkirály viszonyát. A Társulat titkára, Szilágyi Sándor szerint Szécsen „behatóan foglalkozott a történettel s ide vágó tanulmányai irodalmunk kiváló becsű termékei közé tartoznak”.53 A róla emlékbeszédet tartó Thallóczy Lajos ké sőbb maga is elnök lett, a fiatal Szekfű több ízben elismerően említette, egyenesen Szalay, Salamon és Szilágyi társaságába sorolta mint a Thaly Kálmánnal szemben, „nyugati előkelő színvonalon és igaz magyarsággal”, „gyönyörűen” induló magyar történetírás képviselőjét.54 A Magyar Törté -52 Gróf Szécsen A.: Történeti tanulmányok i. m. 5–6., Szécsen A.: Emlékbeszéd i. m. 679., Idézi Thallóczy L.: Gróf Szécsen i. m. 497. 53 Századok 30. (1896) 673. 54 Szekfű Gyula: A száműzött Rákóczi 1715–35. Bp. 1913. 372. „A régi jó historikusok nyelve ma már kiment a divatból, Szécsen Antal, Szalay egész másként írtak, mint manapság” – írja Szekfű ugyanekkor, egy 1913. augusztus 23-i levelében. Egyetemi Könyvtár Kézirattár H 231/8. Lásd még Dénes Iván Zoltán: A „realitás” illúziója. A historikus Szekfű Gyula pályafordulója. Bp. 1976. 52., 54–55.
