Szilágyi Adrienn (szerk.): Hét társulati elnök - Századok Könyvek (Budapest, 2018)
Egyed Ákos: A Magyar Történelmi Társulat első elnöke. Gróf Mikó Imre
EGYED ÁKOS 20 kai tanulmányozása” után lát hozzá a történetíráshoz, amit az Új Magyar Múzeum, a Történelmi Tár , a Magyar Emlékírók , a Nemzeti Könyvtár új folyama már elkezdett s „egy-két tized alatt oda emelhetik, hol az más művelt nemzeteknél áll”.33 Mikó bizonyosan ismerte a nyugati országok törté netírásának fejlődését, s később 1867-ben, a Társulat elnökeként is ezeket az elveket igyekszik majd érvényesíteni a Társulat irányának meghatározásában, de ehhez a kérdéshez természetesen még visszatérek. Mikó már az 1850-es évek elején felmérte, hogy Erdély lemaradt, emiatt Erdélyt „története egy összefüggő egészben rendszeresen s – utána te szem – a történetírás mai fejlettsége szerént megírva még nincs.”34 [Kieme lés az eredetiben E. Á.] Hiányoznak előkészítő munkák is. Erdély történetének csak töredékei ismertek, s ezek külön a vármegyék, a Székelyföld, valamint a szászok földjéről szólnak egységes erdélyi szemlélet nélkül. Számba jöhető s vehető részeredmények azért Erdélyben is vannak: a 18. században a magyaroknál Bod Péter, Benkő József, Aranka György, gróf Kemény József, valamint Cserei Mihály, a szászok közül August Schlözer, Karl Eder munkái által. Mikó a fentiek mellett nem feledkezett meg a nagy gyűjtőkről s könyvtáralapítókról sem, például gróf Batthyány Ignácról, gróf Teleki Sámuelről, báró Brukenthal Samuelről. Sajnálja, hogy megszűnt működni az Aranka-féle „Nyelvművelő Társaság”, s ezzel „tudományos egünk újra elborult”.35 Mikó felismerte azt is, hogy Erdély törté netének ilyen megosztása a három nemzet és négy bevett vallás rendi jellegű rendszerével is összefüggésben állt, s a népek közti viszálykodások egyik forrása volt.36 Kedvező fogadtatásban részesült Bod Péterről írt könyve is, amelyet részletekben a Budapesti Szemlé ben közölt, aztán önálló kötetben 1862-ben.37 Mikó rámutatott arra, hogy Bod Péter nemcsak elvileg nyilvánítot ta ki a magyar nyelv alkalmasságát a tudomány művelésére, hanem magyarul írt műveivel maga is bizonyította azt. Bod egyháztörténeti munkáit ma is használják. Érdemes idézni Mikó Imre következtetéseit: „Kutató szelleme a magyar egyháztörténelem határait széltében-hosszában bejárja, s mindenütt erős nyomait hagyja munkásságának, korszakokra derít világot, kérdéseket hoz tisztába, tényeket állapít meg, elítélt emberek s kárhoztatott elvek és idők felől hoz napfényre megigazító adatokat s igaz-33 Uo. XI. 34 Uo. IX. 35 Uo. XV. 36 Uo. VII. 37 Mikó Imre: Bod Péter és munkái. Pest 1862.
