Szilágyi Adrienn (szerk.): Hét társulati elnök - Századok Könyvek (Budapest, 2018)
Ress Imre: Korszakváltást előkészítő rövid elnökség 1913–1916. Thallóczy Lajos
RESS IMRE 104 Szekfű távolságtartó, a személyes találkozást kerülő viselkedésében talán öntudatlanul közrejátszott egy soha senkinek be nem vallott vigyázatlanul elkövetett vétke, amellyel a magyar ellenzék vádaskodó támadásai után Bécsben is nehéz helyzetbe hozta mit sem sejtő jótevőjét. A hazai megbélyegző politikai- és sajtótámadások tetőpontján Szekfű számára lelkileg bizonyára sokat jelentett, hogy bécsi hivatali főnöke, Hans Schlitter a Házi-, Udvari- és Állami Levéltár igazgatója kedvező véleményt küldött róla külügyminisztériumi feletteseinek, és a súlyosan megbetegedett, agg uralkodó felváltására türelmetlenül készülődő Ferenc Ferdinánd trónörökösnek, akitől a jövőjét biztosító elégtétel örömével fogadta a magas elismerést. A kollegiális osztrák hivatali pártfogó, aki alig néhány hónapja vette át Károlyi Árpádtól a Házi-, Udvari- és Állami Levéltár vezetését, arra is felhasználta ezt az alkalmat, hogy ismét felvesse a közös külügyi- és pénzügyi levéltár saját igazgatósága alatti egyesítését, de ebben a kérdésben fentről még türelemre intették.85 A szervezeti átalakítás egyik fő akadályának a Pénzügyi Levéltárat vezető Thallóczy Lajost tekintette, aki személyében testesítette meg a birodalmi egységet fenyegető soviniszta liberális magyarságról a bécsi keresztényszocialista Reichspost által ter jesztett összes negatív tulajdonságot. Ezért azt feltételezte róla, hogy zsidó származású, hiszen korábban Strommernek hívták, szabadkőműves, de azért az egyházi személyekkel is szívélyes kapcsolatot ápoló, egyszerre több vasat tűzben tartó, veszedelmes 20. századi kalandor. Még azt is elképzelhetőnek tartotta róla, hogy a legfelső szintű kormányzati paritás megvalósítására irányuló szimbolikus magyar követelés, az egyik polgári közös minisztérium székhelyének Budapestre helyezése esetén bizonyára keresztülviszi az alárendeltségébe tartozó pénzügyi levéltár átszállítását is a magyar fővárosba.86 A Monarchia vezetésére törő, az osztrák némete ket háttérbe szorító szándékot látta már kicsiben a bécsi magyar levéltári dominancia időszakában érvényesülni, amikor az 1909–1912 közötti években mindkét közös polgári levéltárnak magyar volt az igazgatója. Ekkoriban a közös Külügyminisztérium támogatásával hatalmi érdekből a Balkán-kutatásokat preferáló Thallóczy befolyására mindkét intézményben 85 Tanja Kraler: „Gott schütze Österreich vor seinen »Staatsmännern«, aber auch vor seinen »Freunden«!”: das Tagebuch von Hans Schlitter 1912–1927. Phil. Diss. Innsbruck 2009. 215–216., 221., 226., 230., Fazekas István: Szekfű Gyula és a Haus-, Hof- und Staatsarchiv és levéltárosai az I. világháború előestéjén. In: A negyedik nemzedék és ami utána következik. Szekfű Gyula és a magyar történetírás a 20. század első felében. Szerk. Ujváry Gábor: Bp. 2011. 65–70. 86 Kraler T.: Gott schütze i. m. 241., 245.
