Szilágyi Adrienn (szerk.): Hét társulati elnök - Századok Könyvek (Budapest, 2018)
Ress Imre: Korszakváltást előkészítő rövid elnökség 1913–1916. Thallóczy Lajos
KORSZAKVÁLTÁST ELŐKÉSZÍTŐ RÖVID ELNÖKSÉG 101 Kállay boszniai életműve példájára az albán nemzet és államépítés sikeres befejezésére fordítja minden energiáját. Előzőleg ugyanis a közös külügyminiszter bécsi városi házában, az Alsergrundon lévő Strudlhof-palo tában több napon át készítette fel albanológiai ismeretekkel az osztrák– magyar diplomácia jelöltjét, Wilhelm von Wied herceget a születő balkáni állam trónjára. 1914 júliusában személyesen készült Albániába, hogy a segítse az állam konszolidálását és a helyszínen folytassa a fejedelem tanítását, akinek egyik titkára, Thallóczy korábbi volt tanítványa rendszeresen tájékoztatta minden balfogásáról.76 A két közös miniszter különleges megbízatásai s a magyar miniszterelnök körüli tevékeny külpolitikai tanácsadó szerepe miatt végül nem maradt ideje leköszönni a társulati elnökségről, de azért nem lankadt figyelme a magyar sajtóban szinte alteregójaként előléptetett Szekfű Gyula sorsának alakulása iránt sem. Pedig a magabiztos, rámenős, bátran kockáztató, társadalmi felemelkedését ereje teljében betetőző, élet- és ételélvező bécsi osztályfőnöknek a saját jellemzése szerint éppen ellentéte volt a fiatal titkos levéltári hivatalnok, aki szerinte értelmes, sokat olvasott, igazi, bár szobatudós, kifelé gyáva, szerény, félszeg embernek látszik. De bízott benne, hogy nem ijesztik el végleg a hazai sajtóbanditák és mégis valódi tudóssá válik.77 Erényének ismerte el objektív önállóságra való törekvését, de Rákóczi-könyvében már nem vette jó néven Thaly Kálmánra kiszabott, elfogultan pártoskodó szigorú ítéletét. A félévszázada érvényes társulati norma szerint a történészi összetartozás és szakmai szolidaritás ugyanis felette állt minden párt- vagy konfesszionális hovatartozásnak. A társulat befutott nemzedékének az egymás iránti tolerancia, a párthatárokat meghaladó szakmai együttműködés volt a legfontosabb alapelve, amelyet az évtizedekig tevékeny alelnök, Thaly Kálmán szimbolizált. Példaadásának érvényességét éppen a Szekfű-ellenes kampány csúcspontján, a Rákóczi-könyvet egyébként kemény szakmai bírálatban részesítő Márki Sándor a következőképpen tartotta szükségesnek felidézni: „Azért, mert egy könyv a mi érzületünkkel és tudományos felfogásunkkal nagyon sok tekintetben ellenkezik, nem szabad megfeledkeznünk Thaly Kálmánnak negyven éve egy fiatal historikushoz (éppen hozzám) intézett szép szavairól, »kevesen vagyunk, — szeretnünk kell egymást«”. 78 Thaly kritikájának Szekfű által megjelenített 76 OSzKK Fol. Hung. 1677/2. Néhai Dr. Thallóczy i. m. 1914. január 23., február 15., 14., 16., március 20., június 12. 77 Uo. 1914. március 11., 18., 25. 78 Szekfű Gyula könyve. Budapesti Hírlap, 1914. március 28. 3.
