Reisz T. Csaba (szerk.): „Kedves Lajosom!” Csánki Dezső levelei Thallóczy Lajoshoz 1879–1916 (Budapest, 2017)
CSÁNKI DEZSŐ LEVELEI THALLÓCZY LAJOSHOZ - [64] 1912. október 1. Budapest - [65] 1912. október 28. Budapest
„KEDVES LAJOSOM!” 90 a szerkesztő javára esik, aki 800 korona helyett 1200 koronát fogna kapni. Ez a 400 korona már nyomja a költségvetésünket. Ez a körülmény volt egyik fő oka annak, hogy én elleneztem a két állás szétválasztását, mikor Borovszkyt megválasztottuk. A szerkesztőnek nem adhatunk 800 koronát a 10 füzet megszerkesztésével járó gondért és fáradozásért, ha a titkárnak 800 koronát adunk. Most jönne már a korrektor, mondjuk Lukinich díjazása. Lukinichot már nem választhatjuk meg korrektornak, hanem legalábbis segédszerkesztőnek. Ezért pedig neki legalábbis 400 koronát kellene adnunk. Ez már 800 korona többlet, illetve a költségvetésben ugyanannyival több deficit, még a rendes évi (állami és fővárosi) 4000 korona segély mellett is. Ezt a deficittöbbletet pedig már nem tudom, honnan fedezzük állandóan. Mert arra a pár ezer koronára, mely mint általam megtakarított pénz pénztárunkban van, állandóan nem számíthatunk. Sőt, erre a kis pénzkészletre vigyáznunk kell, különben valami non putarem esetén (például ha a tagdíjak nem folynak be pontosan) kénytelenek lennénk alaptőkéinket lombardírozni, vulgo: becsapni, amit már szégyenlenék. Azt beszélik egyébiránt, hogy ha ilyen segédszerkesztőt kapott volna, Angyal is vállalkozott volna a szerkesztésre. Ő különben a Tört. Szemle miatt utasította el azt magától. Várom a Takáts levelét. De addig is el akartam ezeket Neked mondani, mint a dolog fő nehézségét. Arról persze diplomatice hallgatnom kell, hogy Takáts nem népszerű ember a választmányban. Én minden lehetőt el fogok érte követni, legfeljebb az történhetik meg, hogy „eventualiter” én is vele zuhanok. Legszívesebben köszönt és vár szerető hű Dezsőd [Ceruzás bejegyzés a levélen:] Testvér, Ember ez? Ne szólj Takátsnak. T. s. i. Lukinichot a saját honoráriu mából fizetné. Ezt megírtam Csánkinak , nézeteink tehát egyeznek. Hol nap este várlak. Ölel K[árolyi Árpád]
