Reisz T. Csaba (szerk.): „Kedves Lajosom!” Csánki Dezső levelei Thallóczy Lajoshoz 1879–1916 (Budapest, 2017)

CSÁNKI DEZSŐ LEVELEI THALLÓCZY LAJOSHOZ - [34] 1910. május 4. Budapest - [35] 1910. július 27. Jegenye

„KEDVES LAJOSOM!” 66 [34] 1910. május 4. Budapest Hochwohlgeboren H. Ludvig Dr. v. Thallóczy k.u.k. Sectionschef Wien I. Johannesgasse 6. K. L. Szíves közbenjárásodat és értesítésedet hálásan köszönjük, s utasításod szerint járunk el. Smüle boldog; remélem, hogy akinek Isten akad. tagságot adott, észt is ad hozzá. A rezet azonban, úgy látszik, csakugyan kivágtuk. A székszor rossz szor, sok főzelék, gyümölcs, séta és levegő. Érdemes lenne ily érte­lemben ápolni azt a jól megtermett földi hüvelyt, mikor még én is ápolom a magam drótozott fatokát. Szeretettel köszönt hű D.-d [35] 1910. július 27. Jegenye Kedves Lajosom! Levelezőlapodat, hazatérve az erdélyi városokban tett levéltári kuta­tásaimból, megkaptam. A „haza” alatt ez idő szerint jegenyei hodályom, azaz kalibám értendő, melynek fehérre meszelt három szobájában most csak négyen oszlunk el; egyikben Dénes, amit különben már a kiáradó terpentinszag is elárul, aki különben már e hét végével visszatér műemlékeihez; a másikban, az ebéd­lőnek csúfolt legtágasabban Ilonka, aki, Istennek hála, most elég jól érzi magát; a harmadikban, amelynek falán Dénesnek egy fürdő kacsákat áb­rázoló freskója díszlik, s ahol e sorok kelnek, én magam, jó öreg feleségem­mel, aki jelenleg szintén jobbacskán érzi magát. Fejedelmi magányunk itt az erdő közepén lévő vadonban azonban au­gusztus közepével véget ér. Én hazamegyek nagygyuláskodni, Ilonka test­véröcsémhez, Bénihez megy Szeghalomra utókúrára, Alföldet és rokono­kat ismerni, feleségem pedig, igen szűkös erszényemhez képest, az idők viharai közt meggyöngült szervezetét sós fürdőben ápolni, valószínűleg Vízaknára megy pár hétre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom