Reisz T. Csaba (szerk.): „Kedves Lajosom!” Csánki Dezső levelei Thallóczy Lajoshoz 1879–1916 (Budapest, 2017)
CSÁNKI DEZSŐ LEVELEI THALLÓCZY LAJOSHOZ - [18] 1904. június 15. Budapest - [19] 1904. július 30. Jegenye
„KEDVES LAJOSOM!” 56 Végül – nem akarok Előtted a palástolás gyanújába keveredni. Rajtam eshetőleg szintén segítni kész jóakaróm gyanánt tisztellek több mint negyedszázad óta. Azért engedd meg a saját egyéni szempontomból is megjegyeznem, hogy ez ügy olyatén elintézése az én sorsomra is az immár harmadik évtizede hosszú türelemmel, szótalan szenvedéssel, hasztalan várt jó fordulatot hozná meg. Rettentő erőfeszítéssel és lankadó erővel, becsülettel hordozott életkeresztem súlyát könnyítené és újabb munkára képesítene. Tán tudnám bizonyítani, hogy e körülményben is van valami része a közügynek. Azért újólag, a bennem Irántad élő igaz ragaszkodással ismétlem meg kérésemet, bocsánatot kérve, ha terhellek. Igaz híved Hatheti szabadságom ötödik napján. Csánki Dezső [18] 1904. június 15. Budapest Szeretett Lajosom, A rettentő csapástól lesújtott lelkemet fölemelni segítik jóságos, résztvevő szavaid. Isten áldjon meg érettük. Ölel lekötelezett régi híved Csánki Dezső [19] 1904. július 30. Jegenye Kedves jó Lajosom! Igazad van. De micsoda fény fogja valaha megvilágítani a lelkünkre borult árnyékot, milyen balzsam hegeszti be a sebet, micsoda tömeg tölti be a támadt iszonyú űrt; micsoda kincs pótolja a szenvedett veszteséget? ... De mégis meg kell köszönnöm a küldött résztvevő szavakat. Azok nélkül egyedül állandék iszonyú terhemmel a rémítő sivatagban. Nem volt szabad sírnom családom és az emberek előtt; de midőn egy-egy jó lélek bátorító soraival mellém állt, kifakadt szememből a könny, és ez oly édes volt.
