Reisz T. Csaba (szerk.): „Kedves Lajosom!” Csánki Dezső levelei Thallóczy Lajoshoz 1879–1916 (Budapest, 2017)
CSÁNKI-LEVELEK A THALLÓCZY-HAGYATÉKBAN
„KEDVES LAJOSOM!” 14 unalmas napokról: „Mindezt a helyi hírek hiányában vetem papírra. A család tagjairól sincsenek különösebb híreim. Az ifjabb nőtagok regényolvasástól meghülyülten és megbénult idegekkel támolyognak, mialatt édesanyám a legutolsó és hollétét titokzatos módon el nem áruló porszem megsemmisítésére vezényli a cselédséget és mikroszkóppal kutatja a falon mutatkozó repedéseket” (28. levél). Dénes 1912. február 29-én azt kérte Thallóczytól, legyen közvetítőként segítségére abban, hogy szüleit a Nagy Erzsébettel kötendő házassági tervéről tájékoztassa: „Óhajtottam a helyzetet jó szülőim előtt közvetlenül feltárni, de tudja az Isten, az otthoni hangulat most sehogy sem kedvez az ilyenféle vállalkozásnak. Nagyságos jó Apám az orsz. levéltári állapotok miatt állandóan ideges és nyugtalan, mihez még Ilonka és jó Anyám beteges állapota is járul. Aztán tudom, hogy házassági szempontból meny nyire féltenek, aggódnak értem, ami hiszen érthető, a múlt, a történtek mián.” A házasság 1912. október 17-én megköttetett, Dénes tanúja Thallóczy Lajos volt. A levelekben szó esett Dénes igazgatói kinevezéséről Budapest Főváros Múzeumába (42. levél), továbbá Thallóczy Deli álnév alatt kiadott Tu dákos levelek című műve folytatásának illusztrálásáról (56–57., 64. levél) is. Utóbbival kapcsolatban az eredeti illusztrációkra vonatkozóan azt írta Dénes 1914. március 14-én: „Nagyon örvendek, hogy a tudákos levelek címlapjának tervrajzait megküldötte nékem Kegyelmes jó Apám. Így legalább alkalmam nyílik, hogy a Zoltai mellére a kutyaszar-rend mellé a giccs- rendjelet is odaakaszthassam. A küldött rajzok – szerény közvéleményem szerint – teljesen hasznavehetetlenek. Zoltai igen jó piktor lehet a saját szakmájában, de ilyen dekoratív természetű iparművészeti munkára, úgy látszik, sem tehetsége, sem keze nincsen. Valamelyes ötlet van ugyan munkáiban, de a kivitel, a megoldás kezdetleges, érzéketlen. A tudákos leveleket ilyen címlap alatt kiadatni vétek volna.” A könyvet végül Csánki Dénes illusztrációival jelentették meg (vö. Csánki Dezső levelei, 129–130). Dénes igen bensőséges családi eseményekről – például fia, Miklós-Demeter születéséről 1914. november 6-án, apósa súlyos betegségéről november 21-én – is beszámolt kegyelmes apjának, sőt olyan szívességre is kérte, hogy egy takarót Bécsben vásároljon meg számukra, azt küldje Budapestre a házban lakó Fischer Istvánnak címezve, mert ők elutaznak Jegenyére (52. levél). Dénes 1911. április 29-én kelt (24.) levele jól példázza, milyen módon egészíthetik ki egymást a levelek. „Nagyságos Apám levelet küldött ma jó
