Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Fónagy Zoltán „Minden helynek megvan a maga ideje”. Ember és idő viszonya a 19. századi Magyarországon
„MINDEN HELYNEK MEGVAN A MAGA IDEJE” 97 Az idő gyorsulni kezd A 19. század emberének egyik alapélménye az idő felgyorsulása volt, amely elsősorban a közlekedés és a hírközlés modernizálódásával függött össze. Jellemző annak a két fiatal szegedi polgárnak a lelkesedése, akik az 1860-as évek elején a 19. század műszaki-gazdasági haladását dicsőítve, elsősorban az idő meghódítását emlegetik fő vívmányként. Lelkesen sorolták a példákat, amelyek számukra a haladást leginkább kézzelfoghatóvá tették: „Enyedi mint kereskedő, nagy hévvel magasztalta az újabb kori feltalálásokat. Leginkább hivatkozott a közlekedési eszközökre. Azt mondja: minő nyomorúságos állapot volt még csak ennek a századnak az elején is. Ha valaki Szegedről Bécsbe akart menni, 10 nap kellett hozzá; mennyi költség és nyomorúságos fáradságba került! Így voltunk a levelezéssel is. A legsürgősebb levélhez is kellett 16 nap idő, míg Szegedről Bécsbe és vissza ért a levél. [...] Gondold meg a különbséget a mostani és az ötven év előtti állapotok között, minő különbség! 30 óra alatt ide-oda mehetek Bécsbe meg vissza. Minő nagy előnye ez leginkább afféle üzletembereknek, de még hadászati szempontból is. Két-három nap alatt háború esetén 50 ezer katonát vagyunk képesek szállítani ott, ahol már van vasút. Míg vasút nem volt, ehhez kellett egy hónapnyi idő. Míg gőzhajó nem volt, addig lovakkal vontatták a magánhajókat a folyamon. Például Újvidékről Pestre vontatni kellett a legkevesebb húsz napig fölfelé, ami belekerült öt-hat ló életébe. Míg ma három nap alatt a terhes hajót is fölvontatják gőzhajóval. [...] Menjünk tovább: mi nagy előny van a sürgönyben? Egy óra alatt száz mérföldnyi távolságban lévő barátommal érintkezhetek csekély díjfizetésért.”38 38 Kovács I. i. m. 405–406. A téli menetrend a Pesti Hírlap 1847. január 7-i számában jelent meg
