Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Fónagy Zoltán „Minden helynek megvan a maga ideje”. Ember és idő viszonya a 19. századi Magyarországon
FÓNAGY ZOLTÁN 84 sal, szürettel, szilvaéréssel határozzák meg tanúvallomásaikban egy bizonyos eset időpontját a parasztok.15 A 17–18. században még nem magától értetődő, hogy a vidéki elzártságban élők (még viszonylag műveltebb nemesek vagy értelmiségiek is) állandóan tisztában legyenek azzal, hányadika is van.16 A 19. században – összefüggésben az írni-olvasni tudás terjedésével, a kalendáriumok emelkedő példányszámával, valamint a hírlapirodalom növekvő szerepével – uralkodóvá vált az időpontok kalendárium szerinti megjelölése. A század folyamán közkézen forgó levelezési tanácsadók a pontos dátumot ugyanolyan nélkülözhetetlen formai kellékként tárgyalták, mint a megszólítást vagy az aláírást.17 Norma és gyakorlat ezen a téren messzeme nően egybeesett már: a levélírók és az emlékiratok szerzői jellemzően a napra pontos dátumozást használták. Sőt, ahol ennek jelentősége volt (például drámai helyzetekben, mint az 1848-as forradalom napjaiban vagy katonák hadi jellegű levelezésében) még az órát is feltüntetik a keltezésben. A terjedő modern dátumozás mellett azonban még sokáig megőrizték kiemelt időjelző szerepüket a nagy ünnepnapok (karácsony, húsvét, pünkösd), a mezőgazdasági ciklus kiemelt fordulói (Szent György, Szent Mihály napja), a vásárok és búcsúk; ezeket továbbra is gyakran használták időpontok meghatározására, műveltebbek is. Az események idejének utólagos pontos meghatározását egyre szélesebb körben tette lehetővé a terjedő írásbeliség: a hírlapok mellett a jogi, gazdasági, közigazgatási szférá-15 Tóth I. Gy. i. m. 120–121. 16 Tóth I. Gy. i. m. 118–119. számos példát sorol fel, ahol a levelek, sőt oklevelek keltezésé ben csak az év és a hét napja szerepel: „költ Kapornakon, ma pénteken, 1646.” 17 A’ norma és a’ levél író, az az: A’ nemzeti oskolák’ mi-vólta ... haszna, a’ nemzeti tanítók meg-kívántató tehettségei, normális tanítás módja, a külömbféle levelek’ nemeire felsegéllő szabások ... / németből szedegette ’s írta Wályi K. András. Kassa, 1789. 102.; Magyar és német levelező könyv. Pest, 1805. 1–6. Mezei Imre 1857. december 26-án keltezett levele Toldi Ferencnek, az Akadémia titkárának. A levélen feltüntették a kézhezvétel időpontját is
