Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Tóth István György Harangkongás és óraketyegés. A parasztok és kisnemesek időfogalma a 17–18. században
TÓTH ISTVÁN GYÖRGY 74 * A hagyományos „laza” időfogalom az analfabetizmushoz kapcsolódott, míg az időt mechanikusan azonos hosszúságú szakaszokra: évekre, hónapokra, órákra bontó modern gondolkodásmód az írástudás terjedésével függött össze. Az írástudás és az idő pontos meghatározása a korabeli emberek tudatában is összekapcsolódott. 1755-ben a Festetichek keszthelyi úriszékén vallott Horváth János 40 éves hamuégető. Tagadni igyekezett, hogy házasság nélkül élt együtt egy asszonnyal. A bíróknak azonban sikerült belezavarniuk vallomásába. Egyszer azt állította, hogy három éve házasodtak össze, másszor pedig azt, hogy csak két éve jött vissza a katonaságból, miután Nándorfehérvár alatt a török megsebesítette. Azért mondtam azt – fakadt ki dühösen Horváth János –, mert „nem vagyok én írástudó, hogy fölírhatnám, hanem csak úgy tartottam rá számot”.87 Ez az összefüggés azonban semmiképpen sem közvetlen. Az írástudatlan ember is tudja követni a hónapok vagy az órák múlását, és egy jól író ember is használhatja a szilvaérés vagy a nyáj hazatérésének idejét valamely esemény meghatározására. Ha valaki megtanult írni, nem változott meg egy csapásra a mentalitása. Ha azonban egy társadalom mind nagyobb része alfabetizálódott, ha mind több ember olvasta mind több íráson a dátumokat, akkor az egész társadalom gondolkodásmódja átalakult: az emberek tudták, hogy aznap hányadika van, tudták, hogy ők maguk hány évesek, az eseményeket nemcsak járványokhoz és háborúkhoz, hóolvadáshoz és aratáshoz, hanem konkrét évekhez és konkrét hónapokhoz kötötték. A szóbeli hagyományon és emlékezeten alapuló időkép lassan-lassan átadta helyét az íráson és a kikereshető feljegyzésen alapuló fogalomrendszernek. Az írástudás az időfogalom átalakulásában sem közvetlen tényező, de végső soron mégis elengedhetetlen, hosszú távon ható feltétel. 87 MOL P 235. Festetich cs. lt. 136. cs. Acta juris gladii. No. 84. 1755. máj. 15. Vö. Rab Houston: Scottish Literacy and the Scottish Identity. Illiteracy and Society in Scotland and Northern England 1600–1800. Cambridge, 1985. 205.