Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Tóth István György Harangkongás és óraketyegés. A parasztok és kisnemesek időfogalma a 17–18. században
TÓTH ISTVÁN GYÖRGY 62 kevésbé tehetős rétegéhez tartoztak. Ördög Erzsébet, a szabolcsi Létán lakó nemesasszony is így határozott meg egy dátumot 1755 júniusában: „Most a jövő Szent Mihály napkor leszen két esztendeje”, azaz két éve szeptemberben született gyereke.31 A példákat tetszés szerint szaporít hatnánk, világosan kitűnik, hogy a parasztok és a paraszti sorban élő kisnemesek időképe a napok, hónapok meghatározásában sem vált el egymástól. * A hónapok, napok, pontos évszámok használata a 18. századi parasztok és kisnemesek között még alig terjedt el. Időfogalmuk jobban hasonlított a mai emberéhez a napszakok beosztásában, felfogásuk az átmenetet tükrözte: párhuzamosan használták az órák és a nap járása szerinti beosztást. Ennek az eltérésnek az lehetett a magyarázata, hogy a kalendáriumot csak írástudó ember forgathatta, míg a toronyóráról egy analfabéta is „leolvashatta”, hogy hány óra van.32 A főurak között már a 17. században is általánosan elterjedt az óra, mind az asztali, mind a zsebórákat megtaláljuk a leltárakban – ez utóbbiakat a nők nem a zsebükben hordták, hanem a nyakukba akasztották, az ő ingóságaik között „nyakbavető órákat” írtak össze.33 A Batthyányak várai ban alkalmaztak órásmestereket is,34 akadtak főrangúak azonban, akik kénytelenek voltak valamely távoli óráshoz küldeni elromlott óráikat. Így küldött 1662-ben Lónyai Anna egyik rokonával, valamelyik Csáky gróffal egy órát, „mivel bontakozás vagyon benne, nemcsak abban, hanem a többiben is, mind ott fenn ő kigyelme megcsináltathatná”. A levélből sajnos nem derül ki, hogy a gerendi kastélyból hová kellett „felvinni” az elromlott órákat, de feltehetően valamelyik városba küldte őket Lónyai Anna.35 31 Schram F. i. m. II. 200., 213–214., 417. 32 1636-ban egy észak-francia paraszt – aki később gyilkosságba keveredett – meg kellett, hogy kérdezze, hányat ütött az óra: kérdésére valaki megmondta, hogy a toronyóra éppen kilencet ütött. Robert Muchembled: La violence au village. Sociabilité et comportements populaires en Artois du XVe –XVII e siècle. Turnhout, 1989. 53–54. A városba feltehetően először betérő falusi parasztember azonban nyilván hamar megtanulta, hogyan számolja az ütéseket ő maga. 33 Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században. Budapest, 1895. (reprint kiadás: Budapest, 1986. I.) 128. Nyakbavető órák: uo. II. 275., 366. Vö. Erdély története. II. Budapest, 1986. 935. 34 MOL P 1322. Batthyány cs. lt. Földesúri familia No. 549. 845. 1350. 35 Deák Farkas (szerk.): Magyar hölgyek levelei 1515–1709. Budapest, 1879. 325.
