Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Csukovits Enikő Órahasználat a középkori Magyarországon
ÓRAHASZNÁLAT A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON 35 tatótáblával is bírt, amilyen toronyórák már a 15. században hazánkban is léteztek. Mikor nyerte székesegyházunk ezen szerelvényét, mely annál költségesebb volt, minthogy kezelése vagy javítása végett, az órások nagy ritkasága miatt, külön mestert kellett tartani vagy messze földről hozatni? Adatok hiányában meg nem határozható; de midőn 1487-ben már az esztergomi érseki palotán is találunk órát: alig lehetséges, hogy legalább ugyanakkor Szent László váradi egyházának is ne lett volna.”57 Az utolsó tagmondat logikája igazi lokálpatriótára vall. Bunyitaynak azonban szerencséje volt, és vélhetőleg sikerült eltalálnia a váradi toronyóra felszerelésének hozzávetőleges időpontját. 1474 telén a török a befagyott Dunán könnyűszerrel átkelve egészen Váradig jutott, feldúlta, kirabolta a várost és a környék kolostorait. A vár és a székesegyház ugyan megmenekült, de a templom tetőzetét le kellett bontani, hogy az ellenség tűzcsóváitól megvédjék. A helyreállítás Filipec János, az új püspök, Mátyás kancellárja és diplomatája nevéhez fűződik. A tornyok színes mázas cserepet kaptak, a megújított toronyba a püspök 1478-ban nagy méretű harangot öntetett. Erről a harangról 1609-ben azt jegyezték fel, hogy az órához tartozik (haec servit horologio). 58 Minden bizonnyal már eleve erre a célra készült a szé kesegyház tornyába. A Dubnici krónika a 15. század végén Váradot min den gazdagsággal megrakott városnak nevezi, melyhez hasonló úgymond alig van az országban.59 Talán nem rugaszkodunk el a valóságtól, ha iga zat adunk Bunyitaynak – és azt is feltételezzük, hogy a váradi toronyóra Filipec kancellár-püspök mecénási tevékenységéhez kapcsolható. Többi püspöki székhelyünkről semmiféle adat nem áll rendelkezésünkre, csak reménykedni lehet, hogy még felbukkan valahol középkori óraemlítés. Mindössze Gyulafehérvárról tudjuk, hogy a középkorban csak napórával rendelkezett, ezt a déli torony délkeleti pillérébe vésett napórát valamikor a 15–16. század fordulóján készítették. A gyulafehérvári toronyóra felállítása Bethlen Gábor fejedelem nevéhez fűződik, Szalárdi János részletes tudósítást ad róla.60 Bár nagyon ritka jelenség lehetett, de a 15. század végén, 16. század elején már biztosan kapott órát néhány mezőváros templomának tornya 57 Bunyitay Vince: A váradi püspökség egyházai. In: A váradi püspökség története. III. Nagyvárad, 1884. 76. 58 Balogh Jolán: Varadinum – Várad vára. Budapest, 1982. I. 30–31., II. 281. 59 „Civitatem illam opulentissimam Waradiensem, civibus et diuicys omnibus plenam, cui inter ceteras regni urbes in rebus vix erat par...” – M. Florianus: Chronicon Dubnicense. Quinqueecclesiis, 1884. 198., idézi: Balogh J. i. m. I. 31. 60 Entz Géza: A gyulafehérvári székesegyház. Budapest, 1958. Napóra: 117. Toronyóra: 189.
