Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Csukovits Enikő Órahasználat a középkori Magyarországon
ÓRAHASZNÁLAT A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON 23 A kerekes óra felfedezésének pontos időpontját éppúgy nem lehet megállapítani, mint a kerékét, különösképpen a fogaskerékét. Azt sem tudjuk, kinek a nevéhez kapcsolódik a döntő szerkezeti elem, a gátszerkezet elkészítése. Ez fékezte ugyanis az órát hajtó erőt, szabályozta az óra lassú, egyenletes járását. Az első mechanikus órák energiájukat egy súlyból nyerték, melynek húzóerejét a gátszerkezet fékezte. Ez a szerkezet valamikor a 13. században jelent meg – a 14. század már az új óraművek elterjedésének volt az évszázada. Ezek a legkorábbi óraművek rendkívül összetett, többfunkciós szerkezetek voltak, nem egy közülük távol állt még a mai értelemben vett toronyórától, és több köze volt a csillagászathoz, mint a napi időméréshez. 1326 után építette meg Wallingford-i Richard apát a St. Albans apátság óráját, amely még 1540-ben is mutatta az idő mellett az égitestek mozgását, sőt az árapály állapotát is.6 A kor leghíre sebb óraműve, a padovai Jacopo és Giovanni de’ Dondi által 1344-ben felállított szerkezet az órákon kívül ugyancsak mutatta a planéták körpályáját, valamint a hónapokat és az év ünnepeit (a mozgó ünnepeket is!).7 Az 1352-ben készített, harangjátékkal ellátott strasbourgi órán a háromkirályok hajladoztak, kakas kukorékolt, és egy mutató még az érvágásra alkalmas időpontokat is jelezte.8 A nyilvános ütőórák Itáliából terjedtek el a nagyvárosokba és Európa fejedelmi udvaraiba.9 Már 1307-ben említik Orvieto, 1336-ban Milánó első óráját, 1350–1370 közt keletkezett a firenzei, bolognai, ferrarai, ugyanekkor a nürnbergi, 1352-ben a windsori, 1353-ban az avignoni óra, 1370-ben készítették Párizsban a Palais de Justice óráját, 1382-ben a híres dijoni ütőórát, a Jacquemart-t. A legnagyobb óraállítási láz 1370–1380 között volt: mintegy 70 ekkor készített órát ismerünk. Az órák elterjedésének földrajzi határai is tovább tolódtak minden irányba: 1380 körül készült a svédországi lundi székesegyház órája, 1401-ben a sevillai, 1405-6 Endrei W. i. m. 47. 7 A. Lübke i. m. 106–107. 8 Endrei W. i. m. 47. 9 A további adatokat lásd még Gerhard Dohrn van Rossum: Migration technischer Experten im Spätmittelalter. Das Beispiel der Uhrmacher. In: Migration in der Feudalgesellschaft. Hrsg. Gerhard Jaritz – Albert Müller. Frankfurt/Main – New York, 1988. Az ekkor felszerelt órák jelentős része csak ütőóra volt: hangjelzést adott, de számlappal még nem rendelkezett. A legismertebb ilyen típusú óra a dijoni volt, de épp annak mintájára több városban is hasonlót állítottak. A középkori órákról korunkra kialakult kép egyébként valószínűleg kissé hamis. Elsősorban az ismeretterjesztő irodalom, érthető módon, a díszes, sokalakos órákat állította előtérbe, amelyek a saját korukban is kuriózumnak számítottak. A híres prágai óra készítése idején éppen olyan látványosságnak számított, mint ma.
