Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Szentpétery Imre Chronologia
CHRONOLOGIA 197 részt vevő nemesség peres ügyeit ugyanis az illetőknek a hadban tartózkodása idejére felfüggesztették, előre megállapítva a terminust, amikor a hadba szólított hadsereg szét fog oszlani. Ezt az oszlási időpontot (residentia exercitus) országszerte, illetőleg azon a vidéken, honnan a had felkelt, kihirdették, s a perhalasztó oklevelek ezek szerint az akkor közismeretes hadeloszlási napok szerint datáltak, ilyesféleképpen: Octavo die residentiae praesentis exercitus. Az ilyen keltezések feloldásához ismernünk kell az okleveleinkben előforduló hadeloszlások sorozatát. IV. A húsvétszámítás 48. A középkori időszámításnak, illetőleg a keresztény egyházi év beosztásának a húsvét ünnepe volt az alapja, mivel ez volt a főünnep, s ettől függtek a változó ünnepek; a középkor kronológusainak is fő gondja a húsvét idejének kiszámítására és a számításnak minél biztosabbá tételére irányult. 49. A kereszténység a húsvét ünnepét kezdetben a zsidó pészah-ünnep idejével azonosította, minthogy Krisztus halálának napja, melynek évfordulóját a kereszténység húsvétkor ünnepelte, a pészah-ünnep előestéjén volt. A zsidók Niszán hó 15-én tartották pészah-ünnepüket, vagyis a tavaszi első újholddal kezdődő hónap 15-ik napján; a keresztény húsvét tehát az előünnep napjára, Niszán 14-ére esett. Azonban már korán, a 2. század elején kezdték a római keresztények a húsvét ünnepeként Jézus Krisztus feltámadásának napját, a Niszán 14-e után következő vasárnapot ülni, s másfelől az alexandriai egyház példája nyomán megkezdődött a húsvét idejének a zsidó pészahtól függetlenül való kiszámítása. Jeruzsálem pusztulása előtt ugyanis pészah-ünnepük idejének megállapításánál a zsidók is figyelemmel voltak arra, hogy az ünnep a tavaszi napéjegyenlőség után essék, Jeruzsálem pusztulása után azonban ezt figyelmen kívül hagyták, s ezóta a Niszán 15-ére tett pészah a napéjegyenlőség előtti időre is eshetett. Az őket követő zsidó-keresztények és az alexandriai egyházat követő pogány-keresztények közt ebből keletkező ellentétek kiküszöbölésére törekedett a niceai zsinat, bár nem teljes eredménnyel, s a keresztény húsvét egységes idejéül a tavaszi első holdtölte után következő vasárnapot jelölte meg, a tavasz kezdetét a március 21-i napéjegyenlőségtől számítva. Ez az időpont azonban a napévnek, a holdhónapoknak és az év heti napjai-
