Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Szentpétery Imre Chronologia
SZENTPÉTERY IMRE 194 mát. II. Béla király dömösi oklevelében: Dátum Albe, III. Septembris. II. András a beregi egyezményt megerősítő 1233-i oklevelét pedig így keltezi: mense Septembri, die – (a nap sorszáma hiányzik). De a gyakorlatba nem tudott átmenni ez a számítási mód, s Árpád-kori okleveleink, ha sem a római számítást, sem a keresztény ünnepek szerint való jelölést nem használják, egyszerűen megelégszenek a hónap nevének kitételével, a napot pedig elhagyják. Természetesen ennél még sokkal gyakoribb az az eset, hogy csak évszámot írnak, hó és nap nélkül. A 15. században már nem ritka, azonban általánosságra – mint másutt is – csak a nemzeti nyelv írásban való használatának terjedésével tudott jutni a folytatólagos napszámítás az újkorban. 37. d) A keresztény egyház ünnepei szerint való napjelölés . A középkor második felében, a 10–11. századtól kezdve a hónap napjainak az egyházi ünnepek szerint való megjelölése terjedt el s lett az újkor elejéig általánossá. Ez abban állt, hogy a kelet jelölésére vagy azt az egyházi ünnepet (az illető szent emléknapját) nevezték meg, melyen a kérdéses esemény végbement, vagy pedig az illető nap előtt vagy után való legközelebbi ünnep neve mellé írták a heti napot (feriát), melyre a kérdéses dátum esett. Az egyházi ünnepek általános ismerete mellett ez a jelölési mód a középkori írásokban annál inkább általánossá válhatott, mert hiszen a középkori írások nagy többsége egyháziak kezéből származott. Megjegyzendő azonban, hogy bár az évnek minden napjára esik egy-egy szentnek ünnepe (sőt ugyanarra a napra néha több is), ezeknek tudvalevően csak egy része jelent a nép által is megült ünnepet (festa fori), s viszont keltezések jelölésére az egyházi ünnepeknek csak egy része szolgált, köztük azonban olyanok is, melyek nem tartoztak a nép által is megült ünnepnapok közé (festa chori). Kronológiai szempontból csupán a keltezésül használt egyházi ünnepek ismerete szükséges. Ez megkönnyíti az egyházi ünnepek szerint írt keltezésekben való tájékozódást; de viszont nehezíti az a körülmény, hogy az ünnepek megtartásának ideje nem volt a kereszténységnél mindenütt egyforma, tehát erre nézve a helyi gyakorlat ismerete szükséges; még inkább pedig az, hogy az egyházi ünnepek nagy részének időpontja évről évre változott. Ennek megfelelően kétféle egyházi ünnepet különböztetünk meg: állandót és változót. 38. Az állandó ünnepek (festa immobilia) ugyanazon a helyen az évnek mindig ugyanarra a napjára estek. Mégis megtörtént, hogy olykor az állandó ünnepet is más napra tették, mégpedig vagy csak adott esetre, vagy pedig olykor véglegesen. Végleges áttétel (translatio) volt például az, hogy XII. Kelemen pápa Szent Joachim napját március 20-ról az augusz-
