Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Szentpétery Imre Chronologia
CHRONOLOGIA 191 jutott. A sorrendet magyarul a következő két hexameter fejezi ki, március hónapon kezdve: Kos, bika, ikrek, rák, az oroszlán és arató szűz, Mérleg után ollós, nyilas és bak, kanta halakkal. Március közepe táján a nap a kos jegyében van, áprilisban a bika jegyében és így tovább. 29. Az évszakok az évnek négy részre osztása által keletkeznek, és csillagászatilag a tavaszi és őszi napéjegyenlőség által (lásd fentebb az időmérés tényezőinél) s a napnak az ekliptikán való legészakibb s legdélibb állása által (június 22.: nyári solstitium, december 23.: téli solstitium ) vannak határolva. A középkori kronológiában azonban nincs különösebb jelentőségük, mert csupán általános, nem pontos időmeghatározásra voltak használatosak. Az évszakokkal kapcsolatos a négy egyházi böjtnek (quatuor tempora, magyarul – a quatuor szó elrontásával – kántorböjtök) az év négy részében való elosztása, melyeknek előbb ingadozó időpontját II. Orbán pápa állapította meg véglegesen, a Luca napja (december 13.), hamvazószerda, pünkösd és szent kereszt felmagasztalása (szeptember 14.) után való szerdát jelölve meg a kántorböjtök időpontjául, mit a középkori emlékeztető vers így fejez ki: Post Luciam, cineres, post sanctum pneuma crucemque Tempora dat quatuor feria quarta sequens. A kántorböjtök így nagyjában a négy évszakra esnek. Középkori keltezésekben is sűrűn szerepelnek, s a középkori közéletben (például a céhgyűlések időpontjaiként) is volt jelentőségük. C) A hét 30. Hét napnak egy időegységgé való összefoglalása egyiptomi és zsidó eredetű szokás. Az egyiptomiak a hét bolygó szerint (Saturnus, Jupiter, Mars, Nap, Venus, Mercur és Hold) osztották be napjaikat, a zsidók pedig a szombat ünnepe alapján foglaltak egy hétté hét napot. A hetes számtól származik a görög (έβδομάς), a latin (septimana) s a magyar (hét) elnevezés is. A keresztény hét a zsidó és az egyiptomi hét egyesítése, amennyiben a hetedik napot, illetőleg a zsidó hét első napját, a vasárnapot (Nagy