Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Tátrai Zsuzsanna A parasztság jeles napjai
TÁTRAI ZSUZSANNA 174 vízben állna. Nem meszeltek, mert a férgek ellepnék a házat. Szlavóniá ban nem végeztek semmilyen földmunkát, nehogy kelésesek legyenek. Az őszi jeles napok közül a naptárban az utolsó András napja (november 30.), amelyhez legközelebb eső vasárnap advent első vasárnapja, az egyházi év kezdete. Szent András apostol, a keleti egyház védőszentje az első században élt. A hagyomány szerint átlósan ácsolt kereszten halt mártírhalált, ezért nevezik az ilyen keresztet andráskeresztnek. András napja a legjelentősebb házasságjósló, varázslónap . A lányok nak többnyire magányosan, titokban kellett ezeket a praktikákat elvégezniük. Például egész nap böjtöltek, a párnájuk alá férfiruhaneműt rejtettek. Erre utal a hajdúszoboszlói mondás: „Aki böjtöl András napján, vőlegényt lát iccakáján.” A zsúpfedeles házak ereszét megrázták, s a kötényükbe hulló magból jósoltak: „Ha a lány kötényébe búzamag hull, jómódú legény veszi feleségül, ha rozsmag, akkor szegény legény lesz a férje, ha pondró hull bele a zsúpszalmából, még a következő évben teherbe esik.” A hallgatózásból jóslásnak legismertebb formája volt az ól rugdosása, amely nemcsak András-napkor szokásos praktika. Úgy vélték, ahányat röffen a disznó, annyi év múlva mennek férjhez. A közös jóslások többnyire a fonóban történtek – ólomöntéssel, gombócfőzéssel. A gombócba egy-egy férfinevet rejtettek, amelyik elsőnek jött fel a víz tetejére, az lett az illető férjének a neve. Az ólomöntésnél az öntvény alakjából a jövendőbeli foglalkozására igyekeztek jósolni. Andrást disznóölő Szent Andrásnak is nevezték, utalva arra, hogy ha gyományosan ilyenkor kezdődtek a disznóvágások. András-nap után advent első vasárnapjával az egyházi év lezárul és új év kezdődik, ismét a karácsonyi ünnepkörbe érkezünk.4 4 A téma teljességre törekvő összefoglalása: Tátrai Zsuzsanna: Jeles napok – ünnepi szoká sok. In: Magyar Néprajz. VII. Budapest, 1990. 102–264. A kötet végén bőséges irodalomjegyzék található.
