Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Tátrai Zsuzsanna A parasztság jeles napjai
A PARASZTSÁG JELES NAPJAI 139 csét a házhoz. A Somogy megyei Lábadon Luca napján annak örültek, ha a házba először férfi jött be, mert akkor „szerencse lett a tyúkok körül”. A Luca-naphoz női munkatilalmak kapcsolódtak. Országszerte úgy tartották, ha ezen a napon fonnának vagy varrnának, akkor ezzel befonnák, bevarrnák a tyúkok fenekét. Azonban voltak javasolt női munkák, például a fejtő- vagy bontómunkák. Úgy tartották, ha tollat fosztanak vagy babot fejtenek, a tyúkok könnyebben tojnak majd. Karácsony vigíliája,1 más néven böjtje, Ádám-Éva napja (december 24.), az adventi időszak utolsó napja. Ezen a napon járnak a betlehemesek, a kántálók, a pásztorok, ekkor fejeződik be az ostyahordás és a kilenc napja tartó szentcsaládjárás . Ádám-Éva napján a hagyományoknak megfelelően készítették el a karácsonyi asztalt. Jellegzetes karácsonyi ételeket ettek ilyenkor. Az éte lek maradékát, az úgynevezett karácsonyi morzsá t nagy becsben tartot ták, és különböző mágikus célokra használták fel. A hagyományos paraszti életben karácsony vigíliáján szigorú rend szerint történtek a cselekmények. A karácsonyi asztalra vagy alá helyezett tárgyak különös mágikus hatalommal bírtak. A karácsonyi abrosznak különösen nagy jelentőséget tulajdonítottak. Később vető- vagy sütőabroszként alkalmazták, hogy a termés bő, a kenyér szép és jóízű legyen. A karácsonyi asztalra egész kenyeret tettek, hogy kenyérből ne szűkölködjenek. Az asztal alá szénát és szalmát szórtak, ezzel biztosították állataik egészségét. Az asztal alá tett magvakat a tyúkoknak adták, hogy jobban tojjanak. Volt, ahol a gazda szakajtóban árpát és búzát vitt a szobába köszöntő kíséretében. A karácsonyi dióevés az egész országban ismeretes. Az egészséges dió egészséget, a rossz dió betegséget jósol. A diót a szoba sarkába dobták, miközben azt mondták: „Édes angyalkáim, megajándékoztatok erővel, egészséggel, én megajándékozlak egy dióval.” 1937-ben Somogy megye nagy tudója, Gönczi Ferenc így ír: „Karácsony napja a nép gyermekénél igen kedves ünnep. A városi és a művelt családok gyermekei előtt főleg az úgynevezett karácsonyfa teszi kedvessé, a falusi földmíves gyermekeknél pedig a hozzá fűződő szokások.” A karácsonyfa-állítás még a harmincas években sem volt jellemző a paraszti családoknál. A Balaton környéki falvakban és pusztákon kis borókafenyőt kötöttek a szoba gerendájára, és pattogatott kukoricával, kukoricaháncsból készített masnikkal, almával és házi süteménnyel díszítet-1 Vigília: ünnep előestéje.
