Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Frisnyák Zsuzsa Időzavarban: a vasút és a helyi idő
IDŐZAVARBAN: A VASÚT ÉS A HELYI IDŐ 125 a vonatok az állomáson elhelyezett órák szerint közlekednek.4 Ebből szá mos félreértés, kellemetlenség adódott.5 1875-ben a hazai vasúttársaságok elhatározták, hogy menetrendjükben nem a budapesti időt fogják használni, hanem az indulási és érkezési időt mindig az adott állomás helyi idejének megfelelően fogják közölni. Sajnálatos módon nem maradtak fenn források arról, milyen megfontolásból választották a vasúttársaságok ezt a számukra kényelmetlen megoldást. Mindenesetre a várótermekben, vasúti restikben, peronokon és jegypénztáraknál lévő állomási órákat átállították a helyi időre. Az utazó közönséget hirdetményekben figyelmeztették: „a helyi idő a vasút-szolgálati budapesti időhöz képest Zákányban és Csurgón 8 perccel, Nagyatád- Szobon és Belegen 7 perccel, Jákón és Kiskorpádon 6 perccel, Batén és Dombóvárott 4 perccel, Mágocson és Szászvár-Mázán 3, Bonyhádon, Morágyon 2, és végre Bátaszéken 1 perccel késik”.6 A helyi időkre alapozott vasúti közlekedés egy év alatt megbukott, és a kormány engedélyezte, hogy a vasúttársaságok 1876-tól ismét a budapesti időt használják. A vasúthasználat alacsony volumenei közepette a vasúti idő és helyi idő különbözősége azonban kevés embert érintett. A kor szokásainak megfelelően az volt a felelős, felnőtt viselkedés, hogy a vasútállomásra időben – de nem abban az időben, ahogyan azt ma megszoktuk – ki kellett érni. Az állomásokon az utazóknak feladataik voltak: meg kellett vásárolni a menetjegyet, az útipoggyászt fel kellett adni, a vasutasoknak pedig meg kellett írni a poggyászszállító bárcákat, mindezt külön ki kellett fizetni. Majd ezek után következett a váróteremben eltöltött idő. Ez az egész folyamat több elemében egy mai repülőtéri tartózkodásra hasonlított. Mindezek után elkövetkezett az indulás – természetesen a vasúti idő szerint. 4 1873-tól a távírdaállomásokon az adott település helyi ideje és a budapesti idő közötti különbséget feltüntető szöveget kellett kihelyezni, hogy a „kérdezősködések és felszólamlásoknak eleje vétessék”. Rendelet a budapesti időnek a jelzése tárgyában. Távírászati Rendeletek Tára, 1873. február 20. 5 Egy tanulságos ügyet közölt 1867–1868-ban az egyik vidéki újság. Egy temetésre igyekvő orvos lekéste a vonatot, mert állítása szerint a tarcali vasútállomásra hat perccel hamarabb érkezett meg a szerelvény, és ezért már nem volt idő menetjegyet váltani. A Tiszavidéki Vasút az ügyet kivizsgálta. A vasúti órák szerint a vonat egy perc késéssel érkezett be az állomásra, ezért „legyen szíves inkább kegyed óráját a miénkhez igazítani, mert mi a miénket a tarcalihoz nem igazíthatván, orvos úr majd gyakran le talál maradni”. Levelezések. Nyír, 1867. december 8. és Nyílt levél dr. Sziklássy (Petrásovics) úrnak Tarcalon. Nyír, 1868. január 25. 6 A Bátaszék–Dombóvár–Zákányi Vasút hirdetése. Budapesti Közlöny, 1875. május 2.
