Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Granasztói Péter Munkaidő, szabadidő, szórakozás. A társadalmi idők átalakulása a 19. században és a 20. század első felében
MUNKAIDŐ, SZABADIDŐ, SZÓRAKOZÁS 121 A munkaidő csökkenésével, az életszínvonal emelkedésével párhuzamosan számtalan új szórakozási szokás és alkalom jelentkezett.7 A szín házak, orfeumok, mulatók, sportrendezvények megjelenése mellett az egyik újdonság az olvasás népszerűsége volt, ami otthon is kizökkenthette az embereket a hétköznapi munkával eltöltött időből. A jelenség egész Európában megfigyelhető volt. A La Croix című francia katolikus egyházi napilapban egy pap a következőket írta 1912-ben: „Több fiatal lányt ismerek, akik miután szombat este megvettek egy regényt 65 centime-ért, egész vasárnapjukat az ágyukon elterülve, ezeknek erkölcstelen sorait olvasva töltötték. Elhanyagolják a tisztálkodást, az egészséges sétákat és a misén való részvételt is. Másnap pedig a műhelyben hosszú beszélgetések tárgya az előző napi olvasmány élménye.” (Thiesse 1995, 303.) Budapesten is hasonló jelenségekkel találkozunk. A hajógyári munkások idézett, 1887-es felméréséből az is kiderült (Az óbudai hajógyár 1971, 220.), hogy „a munkások között számosan szorgalmas újságolvasók, és különösen a képes napilapok örvendenek kivált vasárnap nagy kelendőségnek. Könyvek olvasására nemigen érnek rá a munkások, bár gyakran találkozunk a munkáslakásokban azokkal a füzetekben megjelenő érdekfeszítő regényekkel.” Az előzőekben megemlített szórakozások más tulajdonságokkal rendelkeztek, mint a korábban bemutatottak, mint amilyen a korzó is volt. Norbert Elias és Eric Drunning mimetikus jelzővel illeti ezt a csoportot, amelynek fő jellemzője, hogy olyan érzéseket (gyűlölet, szeretet, félelem, gyönyör stb.) hívnak életre, amilyenekre a hétköznapi életben csak ritkán és elfojtottan nyílik mód. Ezek a típusú szórakozások is a teljes ellentétét jelentik a rutinszerűvé és monotonná vált hétköznapi időnek és életnek. A heterogén és esetleges példákból is látható, hogy a különböző társadalmi rétegeknek az időfelfogása és időhasználata óriási eltéréseket mutatott a 19. század végén, a 20. század elején. A szabadidő megjelenése a tömegek idejében szembetűnő átalakulásokhoz vezetett, teljesen új, vagy a felső rétegeket imitáló tevékenységeknek adva teret. Ezeknek a tevékenységeknek a sajátosságai, ritmusa alakítják ki egy-egy társadalmi csoport sajátos idejét, ami ugyanúgy jellemzi, mint például térhasználata, iskolázottsági és műveltségi szintje vagy életkörülményei. 7 A színházak minden réteg számára hozzáférhetőek voltak. A szegényebb és munkásrétegek adták vasárnaponként a színkörök közönségét, a drágább belvárosi színházakban legfeljebb a karzati jegyeket tudták megfizetni.
