Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Granasztói Péter Munkaidő, szabadidő, szórakozás. A társadalmi idők átalakulása a 19. században és a 20. század első felében
MUNKAIDŐ, SZABADIDŐ, SZÓRAKOZÁS 119 A középrétegek számára is a korzó jelentette az egyik szórakozási és egyben fontos szociabilitási formát. A belvárost inkább a közép- és felső rétegek látogatták. Csorba Géza és Táncsics Eszter sajátos, a tömegektől teljesen különböző társadalmi idejének használatáról már szóltunk. Szabadidős tevékenységeik általában hétköznap délután zajlottak. Ők is előszeretettel látogattak, pontosabban kocsiztak ki a Városligetbe, a Drótszigetre, kávézni, süteményeket enni (Búza 1994). A délutáni uzsonnázás és kávézás sokáig a pesti polgárok egyik kedvenc hétköznapi elfoglaltsága volt. A nagyvárosi tömegeknek a hétköznapi szórakozásra ritkán adódott lehetősége. (Kivételt esetleg a szabadnapos cselédek és bakák esete jelenthetett.) Az ő idejüknek a vasárnapi szabadnapok adták a ritmusát. Ilyenkor a közép- és főleg a felső rétegek kifejezetten elkerülték a tömegek által látogatott helyeket. Ez utóbbiak kialakítása elengedhetetlen volt a szabadidős tevékenységek ellenőrzése és kordában tartása céljából. A nagyvárosban különösen szembetűnő volt, ahogy az alsó rétegek másolták, imitálták a felső rétegek szórakozási szokásait. A legjobb példa erre a korzózás, amely minden európai nagyvárosban az egyik legdivatosabb szabadidős tevékenység volt. Vasárnap a Városligetben „a körönd körül nincs nagyúri hintó, amelyet közönséges napok délutánján lehet látni. Van sok bérkocsi, polgár családját, munkás kedvesét kocsikáztatja körbe, ahol a királyné és a miniszterek szokták.”6 Elias és Drunning (1989) szerint mások társasá gában lenni minden kötelezettség nélkül az egyik legfontosabb jellemzője a modernkori szórakozásoknak. Még a vacsorának is fokozza a gyönyörét, ha azt mások társaságában fogyasztjuk el. Ilyen helyzetekben mások jelenléte meleg biztonságérzetet ad, fokozza a sikeres társadalmi integrálódás érzését. Az első világháborúig a nagyvárosi tömegeket a hagyományosabb szórakozási formák mozgatták meg, mint amilyen a városligeti vagy a népligeti vurstli is volt. A vasárnapi szabadidő eltöltése ilyen felfokozott szórakozásokkal vált igazán különlegessé, egyedivé. Ennek a különleges időnek a megélése más viselkedést, öltözéket is kívánt. A már többször idézett forrásokból egyértelműen kiderül, hogy a nagyvárosi tömegek számára a vasárnap valóban ünnepnap volt, amire kettőzött szorgalommal készültek, az egész család együtt ment el a zöldbe, a parkokba vagy a városligeti vurstliba. A legtöbben kiöltözve, legszebb ruháikban pompázva költötték megspórolt pénzüket, keresték a szédületet, a színes és borzalmas látványosságokat, mint ahogy azt tették a falusi búcsúk ide-6 Vasárnapi Ujság, 1868. június 14. 31.
