Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Granasztói Péter Munkaidő, szabadidő, szórakozás. A társadalmi idők átalakulása a 19. században és a 20. század első felében
GRANASZTÓI PÉTER 110 társadalmi ideje tehát alapvetően különbözött az alsóbb társadalmi rétegek idejétől, aminek következtében két vagy inkább több, teljesen más társadalmi időben élő réteget lehetett megkülönböztetni a 19. század végén Budapesten. A polgár ideje nem volt ugyanaz, mint az arisztokratáké, a munkás ideje nem volt ugyanaz, mint a kisiparosoké vagy az alkalmilag Budapesten dolgozó napszámosoké és cselédeké (a cselédeknek az 1920-as években heti egy, ritkábban két szabadnapjuk volt). Tanulmányunkban az iparosodás hatására megváltozó időfelfogásokat, a munkaidő és a szabadidő elválását vizsgáljuk elsősorban. A hagyományos vagy tradicionális időszemlélet, ami a falusi-paraszti közösségekre volt jellemző, nem tárgya elemzésünknek. Érdemes azonban – miután ismertettük a munkás- és a polgári rétegek munkával és nem munkával eltöltött idejének sajátosságait – egy példa erejéig betekinteni egy paraszti közösségben élő család idejébe is. Kevés tényszerű és aprólékos adattal rendelkezünk a paraszti közösségek hétköznapjainak lefolyásáról és általában az időről alkotott elképzeléseikről. Fél Edit 1943-ban megfigyelte egy Komárom megyei községben élő nagycsalád mindennapjait, részletesen leírta egy-egy napjukat a reggeli felkeléstől az esti lefekvésig (Fél 1944). Megfigyelései összecsengenek a hagyományos időszemléletről és munkaidőről eddig elmondottakkal. A huszonkilenc holdon gazdálkodó marczelházai Rancsó-Czibor család minden felnőtt tagja nagyon korán kelt, hajnali öt óra tájban. „A reggelizés előtti munkájuk vagy legalábbis annak egy része állandó napról napra, évről évre. Ha az állandó munka nem töltené be az egész napszakot, önként dönthet az időről birtokosa, hogy mire fordítsa” – írta Fél Edit (1944, 15.). A napi munkát a reggelinél vagy az előző esti vacsoránál megbeszélt feladatok strukturálják. A levélfeladástól a kenderrel való munkáig a feladatok változó típusúak és hosz szúságúak. A napi munka a vacsoráig tartott általában, este fél tizenegykor feküdtek le (ekkor már mindenki nagyon fáradt volt). Az asszonyok is egész nap dolgoztak, mindig volt valamilyen elvégzendő feladat. Fél Edit tett egy érdekes megfigyelést a munka intenzitásával kapcsolatban is: „Meg kell azonban jegyeznem, hogy a polgári viszonylatban hihetetlen lassúsággal végzik a házimunkát. Egy krumplilevesből és túrós tésztából álló ebéd elkészítéséhez két asszonynak három és fél óra idő szükséges; de ugyanakkor így vannak a takarítással, vagy bármi más munkával” (Fél 1944, 17–18.). Egy paraszti közösségből a gyári futószalag mellé került ember számára teljesen új ritmusú időt jelenthetett a sokkal nagyobb munkaintenzitás, a pontosan meghatározott és mért munkaidő által strukturált napszak.
