Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
SZERKESZTETTE FÓNAGY ZOLTÁN EMBER ÉS IDŐ VISZONYA A TÖRTÉNELEMBEN FÓNAGY ZOLTÁN (SZERK.) „ATYÁM MEGKÍVÁNTA A PONTOSSÁGOT” „ATYÁM MEGKÍVÁNTA A PONTOSSÁGOT” „ATYÁM MEGKÍVÁNTA A PONTOSSÁGOT” KÖNYVEK KÖNYVEK „Mi hát az idő? Ha senki sem kérdezi, tudom; ha kérdik tőlem, s meg akarom magyarázni, nem tudom.” A Szent Ágoston Vallomásaiban olvasható aforizma 16 évszázad alatt semmit sem veszített szellemességéből. Hiába produkált hatalmas mennyiségű kutatási eredményt a természet- és társadalomtudományok több ága az idővel kapcsolatban, a köznapi gondolkodás számára alig vált megfoghatóbbá a mindennapokban folyamatosan érzékelt, mégis absztraktnak maradó fogalom. A történettudomány számára az idő központi kategória. A történeti elbeszélés írója és olvasója folyamatosan időpontokat és időtartamokat társít a múltbeli eseményekhez, illetve folyamatokhoz. Ugyanakkor a történész csak a legritkább esetben fordít figyelmet erre a fontos „munkaeszközre”; az idő fogalmát adottnak, magától értetődőnek, állandónak tekinti, amely külön reflexiót nem is igényel. A legutóbbi évtizedekben ez a helyzet változóban van: az idő számontartásával foglalkozó történeti segédtudomány, a kronológia után a történetfilozófia mellett a társadalomtörténet is felfedezte az időt mint önálló kutatási tárgyat. Könyvünk, amely az időhöz való viszony történetével foglalkozó tanulmányokat tartalmaz, egyúttal az első kötete a Magyar Történelmi Társulat új sorozatának. A Társulat a jövő évben, 2017-ben fennállásának 150. évfordulóját ünnepli – a sorozat elindítása része az évfordulóhoz kapcsolódó megújulásnak.
