Szatmárvármegye Hivatalos Lapja, 1917 (15. évfolyam, 1-57. szám)
1917-06-28 / 29. szám
Melléklet „Saatmárvármegye Hivatalos Lajpa“ 1917. évi 29-ik szálához. 13604—917. sz. Szatmárvármegye alispánjától. EltOnt vagy hadifdgságban levő katonák bejelentése. Valamennyi főszolgabíró és polgármester urnák, községi és körjegyző urnák. Belügyminiszter urnák az eltűnt vagy hadifogságban levő katonák bejelentésére vonatkozó rendeletét azzal közlöm, hogy a bejelentés kötelezettségére a lakosságot a szokásos módon hívják fel s a beérkezett jelentéseket a rendeletben előirt módon továbbítsák. Nagykároly, 1917. junius 14. llosvay, alispán. 36052—917-V-a. sz. M. kir. belügyminiszter. Az eltűnt vagy hadifogságban levő katonák bejelentése. Valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjének. (Ez a körrendelet Fiúméra is kiterjed.) A vöröskereszt-egylet budapesti tudósitó irodájának hozzám intézett megkeresése folytán felhívom alispán és polgármester urat, intézkedjék aziránt, hogy a háború során eltűnt vagy hadifogságban levő katonákat a legközelebbi hozzátartozóik a tartózkodási hely szerint illetékes községi elöljáróságnál bejelentsék. A háború hosszú tartama folytán ugyanis rendkívül megszaporodott azon eltűntek szama, kiknek sorsa bizonytalanná vált. Ezeknek felkutatásával most kell foglalkozni, még a háború folyamán, mikor a szükséges nyomozás céljaira a harctéren működő katonai parancsnokságok és intézmények igénybe vehetők. Egy pontos nyilvántartás már azért is szükséges, mert igen sok hivatalosan eltűntként nyilvántartott katona a hadifogságból már esetleg életjelt adott magáról, s igy ismerni kellene a hozzátartozók bejelentése alapján, hogy kik a valóban eltűntek és kik jelentkeztek már közűlök a hadifogságból. Ebez járul, hogy a cs. és kir. hadügyminisztériumnak igen számos olyan adat van birtokában (a hiányos sírfeliratok, ellenséges országból érkezett elirt elhalálozási jelentések stb.), melyekről ma azért nem lehet megállapítani, hogy mely eltűnt vagy hadifogságba esett katonára vonatkoznak, mert hiányoznak a hozzátartozóktól azon közelebbi személyi adatok, melyekkel a hiányos jelentések a személyazonosság kiderítése céljából összehasonlíthatók volnának. A bejelentések egyöntetűen kizárólag az egyidejűleg külön továbbittatott „bejelentő lap“-ok felhasználásával teendők meg, még pedig olykép, hogy az Írástudók a bejelentőlapot maguk állítsák ki, az írástudatlanok helyett pedig a lap kiállítását bemondásuk alapján a községi elöljáróság végezze. A kitöltött bejelentőlapok községenként összegyüjtendők és az illetékes elsőfokú rendőrhatóságok által késedelem nélkül a magyar Vöröskereszt Egylet Tudósitó Irodájának (Budapest, IV., Váci-utca) küldendők meg. A bejelentőlapok kitöltése tekintetében a következőkre hivandó fel az alárendelt hatóságok figyelme: Bejelentendők: 1. azok az eltűnt katonák, kik még egyáltalán nem adtak hirt magukról, akár sebesülten, akár sebesületlenül tűntek el; 2. a hadifogságban lévő katonák akkor is, ha tartózkodási helyük az ellenséges országban a hozzátartozók előtt ismeretes; 3. a hadifogságban elhalt katonák. Elesett, vagy kórházban elhalt katonák, kiknek elhalálozásáról a hozzátartozók akár a katonai parancsnokság, akár a polgári hatóság vagy a Vöröskereszt Egylet tudósitó Irodája utján már értesültek, nem jelentették be. A katona nevének kiírásánál a vezeték név különösen olvashatóan Írass ék és nagyobb betűkkel, mint a keresztnév. Lehetőleg az összes rovatok kitöltendők pontos adatokkal és olvasható Írással. A bejelentőlapok hivatalos borítékban küldendők be, külön kisérő irat felesleges. Budapesten és nagyobb vidéki városokban a bejelentés legcélszerűbben a népf. bemutató szemlére való jelentkezés mintájára a házfelügyelők utján történhetnék, akik megfelelő számú bejelentőlappal látandók el, melyeket az érdekelt családok között szétosztani, kitöltés után összegyűjteni és a kerületi elöljárósághoz beszolgáltatni tartoznak. A rendelet közhírré tétele alkalmával figyelmeztetendő a lakosság, hogy a kívánt bejelentés az 1917. jun. 30-ig eltűntek, vagy hadifogságban levők pontos nyilvántartásba vétele céljából szükséges és független a szokásos tudakozódástól, mellyel a közönség jövőben is bizalommal fordulhat a Vöröskereszt Egylet Tudósitó Irodájához. Budapest, 1917. jun. 8 ______A min. h.: Perényi, sk. államtitkár.