Szatmárvármegye Hivatalos Lapja, 1911 (9. évfolyam, 1-56. szám)

1911-10-26 / 46. szám

Melléklet „Szatmárvármegye Hivatalos Lapja“ 1911. évi 46-ik szamához. 20842—911. sz. Ssatmárvármegye alispánjától. Kutyáknak vágóhídon való tartása ügyeben. Valamennyi főszolgabíró és polgármester urnák. A földmivelésügyi miniszternek fenti ügyben 68355. sz. körrendeletét to­vábbi eljárás végett másolatban kiadom. E rendelet a Hivatalos Lap II. rovatán teendő közé. Nagykároly. 1911. október 4. Alisp. h.: Kerekes, tb. vm. főjegyző. 68355-III-a. sz. M. kir. földmivelésügyi miniszter, Körrendelet. Valamennyi városi és vármegyei törvényhatóságnak. A husvizsgálat tárgyában kiadott 54300—988. sz. itteni rendelet 9. §-a ér­telmében kutyát sem a vágóhíd helyiségeibe sem, a vágóhíd udvarába bocsátani nem szabad. E rendelkezés az állat és közegészségügy érdekeinek megóvását czé- lozza, mert azon veszély elhárítására irányul, a mely a vágóhídon tartózkodó és ott eleséghez jutó kutyák részéről az állatokat és embereket egyaránt fenyegeti. A vágóhidakon ugyanis az állatok feldolgozása folyamán a beteg állatok testéből sokfélé ragály kerül ki s ha ehhez a kutya hozzá jut, nemcsak egyes állati be­tegségek terjesztője, hanem az emberre is veszélyessé válható betegségnek az echinocaccus kórnak közvetítője is lehet. Minthogy azonban a husvizsgálat tár­gyában kiadott fent idézett rendelet 82, 88, 5 és 6. §-a a vágóhidakon felszaba­duló ragály anyag gondos és mielőbbi megsemmisítésére is nagy súlyt helyez, amennyiben a kifogásolt és az emberre vagy állatra veszélyes hússal való elbá­nást, illetőleg az ily hús megsemmisítését, továbbá az elkobzott zsigerek ládába zárását, valamint a vágóhelyiségeknek minden használata után való alapos meg­tisztítását írja elő, ragadós betegségben talált állat levágása után pedig a vágó­helyiség, az észközök, az emésztőgödör és a kobzóláda fertőtlenítését is kötele­zővé teszi, ennélfogva kétségtelen, hogy a rendelet ezen intézkedései folytán a vágóhidakon nem állandóan, hanem csakis az ott folyó ipari munkaideje alatt fer­tőződhetik a kutya, illetve juthat olyan ragályhoz, amelynek elhurczolásával be­tegségek terjesztőjévé lehet, mig a vágások előtt, nemkülömben azok befejezésével a kóros szervek eltakarítása és a vágóhelyiségek megtisztítása után a vágóhíd nem tekinthető oly fertőzött területnek, a melytől a kutya távoltartása a köz- és állategészségügy szempontjából feltétlenül szükséges volna. Ennek folytán kutyá­nak a vágási idő letelte és a vágóhíd megtisztítása után a vágóhídon való tartá­sát indokolt esetekben, nevezetesen olyankor, mikor a vágóhíd őrzésének vagy az ottan való patkány irtásnak szüksége felmerül, megengedhetőnek tartom, annál inkább, mert a vágóhidak a községek beépített területén kívül lévén felállítandók, a szegényebb községek érdeke egyenesen megköveteli, hogy azokat a vagyonbiz­tonság szempontjából az olcsó házőrző ebbel védjék és mert a vágóhídon való patkányirtásra mérget használni veszélyes volna, a baktériummal való patkányir­tás pedig ez idő szerint még megbízhatatlan eljárás s igy e czélra ebek alkalma­zása a legmegfelelőbbnek mutatkozik. Azon veszély biztos elhárítása czéljából azonban, a mely az említettek szerint a vágóhídon tartott kutyák részéről az ál­lat és közegészségügyet fenyegeti, a vágóhídon való kutyatartást a következő fel­tételekhez kötöm. Községek vágóhidjain kutyát csakis az 1888. évi VII. t.-cz. 125. §-ában jelzett 1. fokú állategészségügyi hatóság engedélye alapján szabad tartani. E hatóság az engedélyt csakis az elől említett megokolt esetekben és csak ott adhatja meg, ahol a husvizsgálati rendeletnek a vágóhídon felszabaduló ragály megsemmisítésére irányuló rendelkezéseit, minden esetben pontosan betartják és ahol ezen kutyáknak a vágóhídi üzem ideje alatti elhelyezésére alkalmas elkerített helyről gondoskodva van. A vágóhídon tartott kutyák csakis az üzem befejezése után és csak a következő vágási időig bocsáthatók szabadon, a vágóhíd területéről pedig máshová nem vihetők és ha feleslegessé válnak, haladéktalanul kiirtandók. Törvényhatósági és rendezett tanácsú városok a fent felsorolt feltételek mellett külön kieszközlendő engedély nélkül tarthatnak kutyát vágóhidjukon. Erről a vá­rosi törvényhatóságokat tudomásvétel és a vármegyei törvényhatóságokat pedig a területükön lévő r.-t. városokkal, községekkel és állategészségügyi hatóságokkal leendő közlés végett értesítem. Budapest, 1911. szept. 23. A min. h.: Kazy, s. k. államtitkár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom