Szatmárvármegye Hivatalos Lapja, 1910 (8. évfolyam, 1-58. szám)
1910-05-12 / 21. szám
6263— 910. sz. Szatmárvármegye alispáni hivatalétól. A sertéstenyésztés védelme. Valamennyi községi- és körjegyzőnek Földmivelésügyi miniszter urnák a sertéstenyésztés védelme tárgyában kelt 2300—910. sz. rendeletét azzal közlöm, hogy az abban előirt óvintézkedések megtételét saját hatáskörében mozditsa elő. Az állategészségügyi kihágások kipuhatolása és feljelentése körül legnagyobb szigorral járjon el. Nagykároly, 1910. április 15. Ilosvay, alispán. 2300—IT 1-3—910. sz. M. kir. földmivelésügyi miniszter. Valamennyi törvényhatóságnak. Az ország sertésállománya az 1909. évben főleg az 1895. évi állatösszeirás adataihoz viszonyítva, lényeges csökkenést mutat. A számbeli csökkenés oka a változott gazdasági viszonyokon kivül a ragadós sertésbetegségek pusztítása és a tenyészkanok hiánya. A sertéstenyésztés fejlesztésének és a sertéslétszám szaporításának e szerint egyik legfőbb előfeltétele kedvező állategészségügyi viszonyok létesítése. A sertésbetegségek közül főképen a sertésvész és a sertésorbáncz az, amely a sertéslétszám csökkenésénél számitásba jöhet. Mindkét betegség az ellene folytatott erélyes küzdelem daczára ma is súlyos veszteségeket okoz és a sertéstenyésztésre részint az elhullások következtében beálló károk, részint az által van befolyással, hogy a sertéstenyésztők visszariadva a járványok okozta súlyos vagyoni koczkázattól, a tenyésztéssel felhagynak. A sertésvész és a sertésorbáncz elleni védekezés eredménytelenségének okát kutatva, azt nem a betegségek elfojtására előirt óvó és elfolytó intézkedések hiányos vagy meg nem felelő voltában, hanem abban látom, hogy a sertéstartó és sertéstenyésztő közönség még ma sem érzi át kellően a védekezés szükségességét és hasznát, minek következtében az előirt intézkedések a gyakorlatban vagy egyáltalán nem, vagy csak igen fogyatékosán hajtatnak végre. A mulasztás első sorban az által történik, hogy a sertéstartó és sertéstenyésztő közönség a határozott szigorú rendelkezések ellenére a betegségek fellépését csak késedelmesen vagy pedig egyáltalában be nem jelentik s egyes állatbirtokosok igyekeznek a fertőzött állatokat eladni, nem törődve azzal, hogy a betegség szét- hurczolása által mily óriási károkat okoznak. Nagyban előmozdítják, főleg a kisgazdák közt uralkodó ezen káros szokás fentartását a sertéskupeczek. Ezek a fertőzött helyeken olcsón összevásárolják a még láthatólag egészséges, de már befertőzött sertéseket s azokat községről községre hurczoiva, eladogatják és ekként terjesztik a betegséget mindenütt, ahol csak megfordulnak. Másik igen fontos körülmény, amely a sertésvész és a sertésorbáncz elleni küzdelmet meghiúsítja és a betegségek terjedését elősegíti az, hogy a betegségekben elpusztult állatok hulláit különösen a kisebb gazdák nem takarítják el az előirt módon, hanem elföldeletlenül hagyják, vagy a folyókba, patakokba dobálják, vagy pedig czigányoknak adják, miáltal a sertéshullák a fertőzés állandó forrásául szolgálnak s azokkal távol vidékekre széthurczoltatik a betegség. Ezeket a fölötte káros és az állategészségügyi törvénj'be ütköző eljárásokat fokozza az a körülmény, hogy az ily helytelen eljárást tanúsítókkal szemben a törvény szigora csak kivételesen gyakoroltatik, legtöbbször azonban csak oly enyhén toroltatnak meg az ily káros állategészségügyi kihágások, hogy mi sem riasztja el azokat az egyesre nézve vagy hasznot hozó, vagy sokszor csak nemtörődömségből, vagy kényelmi szempontból, ritkán azonban tudatlanságból is elkövetett kihágás megismétlésétől. Nagy befolyással van még a sertésvész és a sertésorbáncz terjedésének előmozdítására az is, hogy a sertéstartó és a sertéstenyésztő közönség részint biMelléklet _„SzatmArvármegye Hivatalos Lapja“ 1910. évi 21-ik számához.
