Szatmárvármegye Hivatalos Lapja, 1908 (6. évfolyam, 2-60. szám)
1908-12-10 / 55. szám
Szatmárvármegye Hivatalos Lapja. 636 jesztést tegyek annak eldöntése czéljából, miszerint a két 21. §. közül melyik töröltetett a szabályrendelet felülbírálása alkalmából? A beliigyminszter urnák 56767—1906. IV. b. szám alatt kelt leirata folytán, tudomásvétel s miheztartás végett értesítem czimeket, hogy a 706—1906. bjkvi sz. vármegyei szabályrendeletet felülbíráló 110454--1908. IV. b. sz. B. M. leirattal a „Függelék“ feliratú rész után következő „21. §.“ töröltetett. Nagykároly, 1908. november 20. Ilosvay, alispán. 22557—1908. szám. Szatmárvármegye alispáni hivatalától. „Az utolsó nemesi fölkelés története“ czimü mű ajánlása. Valamennyi polgármester és községi elöljáróságnak. Győr vármegye alispánjának 7667—1908. sz. átirata kivonatos ismertetésével a kérdéses mű beszerzését különösen ajánlom. Az utolsó nemesi felkelés alkalmával a kismegyeri csatában részt vett vármegyék alispánjai a százéves évforduló megünneplésének tárgyalására folyó évi október hó 23-án értekezletet tartottak. Az értekezlet kiindulva abból a sok alaptalan vád, sőt rágalmakból, a melyekkel az utolsó nemesi felkelést ellenséges oldalról sújtották, elhatározta, hogy ősei emlékének a legméltóbban úgy adóz, ha az utolsó nemesi felkelés történetét a budapesti országos és múzeumi, a bécsi hadügyi és törvényhatósági levéltárak adatai s egykorú naplók, különösen pedig Kisfaludy Sándor emlékirata alapján tárgyilagosan meghatja. Mennyire szükség van erre, néhai nagy történet Írónk Horváth Mihály következő szavai bizonyítják : A nemesi fölkelés gúny és nevetség tárgya lön ... A közvélemény felvilágosítására pedig azután sem volt többé módja azoknak, akik azt tehették volna, mert inig az insurectiót gyalázó hírlapi czikkelyek s rophatok minden akadály nélkül közzététethettek; sem azon munka, a melyet Kisfaludy Sándor a költő, e hadjárat alatt őrnagy és a nádorfőherczeg hadsegéde, előbb pedig a rendes hadseregnél kitűnő főtiszt a nádor megbízásából a király számára készített, soha napvilágot nem látott, sem egyéb felvilágosító szózatok nem jelenhettek meg, melyek a közvéleményt e hadjárat iránt helyesebb Ítélethozatalra vezethették volna. Nekünk, a kik a nemesi vármegye örökösei vagyunk, kik annak erkölcsi előnyeit élvezzük, a kiknek elődeit gyalázhatták védtelenül: nekünk kötelességünk lemosni a gyalázatot, s a nyilvánosság elé vinni azon okokat, a melyek az insur- rectió balsikerét okozták; de egyúttal elbeszélni azon jeleit is a személyes bátorságnak és oroszláni hősiességnek, a mely a sok vért és diadalt látott francziákat is irántunk tiszteletre, elismerésre indította. A nagyszabású díszmunka megírására ismert nevű történetiró vállalkozott. A mű magában foglalja az insurrectió történetét, irodalmi vonatkozásait, anekdota kincsét és a felkelők névjegyzékét. A 25 ivre tervezett, illustratiókkal díszített kötet ára 8—10 korona lesz, ha a könyvkiadónak pár ezer példány elkelését előre biztosítjuk. Megjegyzem, hogy ha ezen felhívásom az egész országban kellő eredményű lesz, a mű ára 6 koronára száll le. Nagykároly, 1908. év november hó 26. Ilosvay, alispán. 23358—1908. sz. Szatmárvármegye alispánjától. A m. kir. belügyminiszter ur rendelete a vármegye területén elterjedt orvvadászat tárgyában. Valamennyi főszolgabiró és polgármester urnák. A vármegye területén elterjedt orvvadászat tárgyában kelt 90784—1908. Visz. belügyminiszteri rendeletet tudomás és miheztartás végett közzéteszem. Nagykároly, 1908. november 26. Ilosvay, alispán
