Szatmárvármegye Hivatalos Lapja, 1908 (6. évfolyam, 2-60. szám)

1908-02-06 / 6. szám

75 Szatrr\árvárn\egye Hivatalos Lapja. 1204—1908. szám. Szatmárvármegye alispáni hivatatalától. A tenyész-állatok bélyegzőinek beszerzése. Valamennyi főszolgabíró és polgármester urnák! Értesítem, hogy a Magyar Mezőgazdák Szövetkezeténél mindegyik I. fokú hatóság részére a tenyészbikák bélyegzéséshez 1 sütő-bélyegyzőt és 1 tételégető szá­mokat rendeltem meg, s ezen tárgyakat a szövetkezet közvetlenül fogja a hatóságok­nak megküldeni, átvételi elismervény mellett, a mely aláírva a szövetkezetnek vissza­küldendő lesz. — A tenyész kanok fülbélyegzésétől, miután az eljárás nehézkes, elte­kintettem. — Ezen rendeletem a Hivatalos Lap III. rovata alá közzéteendő. Nagykároly, 1908. január hó 24-én. Ilosvay, vm. alispán. 1842—1908. szám. Szatmárvármegye alispánjától. A cserebogarak irtása ügyében teendő szükséges intézkedések foganatosítása, valamennyi főszolgabíró és polgármester urnák! A 14500 — 1908. sz. F. M. iendeletet, a cserebogarak irtására vonatkozó uta­sítást oly meghagyással közlöm, hogy az abban foglaltak szigorú betartása mellett a legszélesebb^körben tegyen intézkedést s ennek megtörténtét márcz. 31-ig jelentse be. Nagykároly, 1908. január hó 25. Ilosvay, vm. alispán. 1842—1908. szám. Útmutatás a cserebogarak irtására. A cserebogarak irtásának legczélszerübb módja a cserebogarak összeszedése és elpusztítása. A szedést mindjárt a bogarak első megjelenésekor kell megkezdeni, hogy elpusztítsuk azokat, még mielőtt petéiket lerakták volna. Minthogy napos időben és este felé a bogarak élénken repkednek, legjobb a cserebogarakat reggel, vagy bo­rús időben nappal is gyűjteni, a midőn a bogarak megvannak gémberedve, vagy ha­lált színlelve, a fákról könnyen lerázhatok. Szedéskor nagy gond fordítandó a magá­nyosan álló, vagy az ültetvények szélén levő fákra, a melyeket e bogár különösen föl szeret keresni. A cserebogarat szedő munkásokat legczélszerübb az összegyűjtött bogarak mennyisége szerint, tehát kiló, vagy liter számra (1 kg. mintegy 1060 drb cserebo­gár) fizetni, mert igy a szedők jobban igyekeznek; mivel azonban az ilyen szedők buzgóságukban a fákat (főleg a gyümölcsfákat) nem igen kímélik, azért a gyümölcs­fákról czélszeriibb a szedést kellő felügyelet mellett napszámosokkal végeztetni. Ennek az lesz a jó oldala, hogy az ide-oda való méregetéssel nem pazaroljuk az időt, mint a hogyan az a mennyiség arányában fizetett szedők alkalmazásánál történnék. Az alacsonyabb fákról a cserebogarakat egyszerűen rázzuk le; magasabb törzsű fáknál azonban a rázáshoz hosszú nyelvű horgokat alkalmazzunk, vagy ha a szedők között fiatal suhanczok akadnak, akkor azok másszanak fel a fára és úgy rázzák meg annak ágait egyenkint. A rázás hirtelen erős legyen és rövid ideig tartson, hogy a bogár egyszerre essék le: a fának ide-oda valá lóbálásakor az erősen megkapasz­kodó bogarak nem hullanak le. Szedéskor legczélszerübb a cserebogarakat szélesszáju, belül mázos és félig vízzel megtelt cserépfazékba gyűjteni, a melyek tartalmát, még mielőtt a fazék egé­szen megtelnék, időnként ki kell önteni egy nagyobb edénybe (vízzel félig telt hordóba, kádba) vagy zsákba. Az elpusztítás többféle módon történhetik. Az össze­gyűjtött cserebogarakat kemény talajon (utón) agyon lehet tiporni vagy összegyümö- szölni; a kádba szedett bogarakat pedig le lehet forrázni és gödörbe önteni, amely gödröt azután be kell temetni. A nagy mennyiségben összegyűjtött cserebogarat érdemes mesterséges trágya készítésre felhasználni oly módon, hogy a bogarakat földdel és oltatlan mésszel, turfa- hulladékkal összekeverjük, mely utóbbi a bogarak rodhadó tetemtömegét az átható kellemetlen szagtól is megfosztja. A feldolgozandó cserebogártömeghez annyi föld, mész vagy turfa kell, a mennyi elég hogy az előállított trágyatömeg bűzös szagát el­veszítse. Fontos védekezési mód cserebogarak ellen az is, ha lárvájuk-at, tehát a földben élő pajorok-at, irtjuk, a melye* különben szintén igen kártékonyak. A pajorok irtására legalkalmasabb idő a födlforgatás, kapálás és szántás. Kapálás és forgatáskor a felszínre kerülő pajorokat agyon kell ütni, szántáskor pedig, ha sok a pajor, érde­mes azt az eke után járó olcsó napszámossal fölszedetni. Itt is tanácsos a pajorszedő­munkás figyelmét némi pénzbeli jutalommal lekötni. A pajorokat szintén lehet értéke­síteni, még pedig ha csak kis mennyiség van belőle, akkor azt baromfival etetjük meg, hogy ha pedig sok van, akkor trágyának dolgozzuk föl.

Next

/
Oldalképek
Tartalom