Szatmárvármegye Hivatalos Lapja, 1907 (5. évfolyam, 1-58. szám)
1907-08-29 / 37. szám
Szatmárvármegye Hivatalos Lapja 541 1893 : XXIII. t.-cz. és ennek végrehajtási rendelete, vagy későbbi törvények és rendeletek szerint természetes- borból kizárólag lepárolás utján állítják elő és amelyek tulajdonosainak a magyar szent korona országainak területén nincs olyan más oog- nacgyáruk, amely a fenti kötvetelményeknek meg nem felel és nem áll a jelen utasitás 52. ij-ában meghatározott ellenőrzés alatt. 10. §. Annak megállapításánál, hogy valamely ipartelep vagy üzemág a törvény 1., 2., 4. és 6. §-ai szempontjából mikor helyeztetett üzembe, mindenkor az az időpont veendő figyelembe, amidőn a telep első berendezésének és szokásos munkaidejének megfelelő napi termelő képessége 25%-át az illető telep rendes munkaideje mellett első Ízben elérte, vagyis amidőn az ipartelepen naponkint termelhető iparczikkek mennyiségének legalább 25%-át értékesíthető forgalomba hozható alakban előállította. Közmühelytelepeknél az említett §-ok szempontjából azon időpont mérvadó az üzembehelyezést illetőleg, amidőn az első bérlő beköltözött. Háziipari vállalatoknál az említett §-ok szempontjából azon időpont veendő mértékadónak, amidőn az illető vállalat a részére kötelezőleg megállapított háziiparosok létszámának legalább 25%-át foglalkoztatja. A törvény értelmében állami kedvezményekben részesíthető kisipari és me- zőgazgasági szövetkezetek üzembe helyezésének időpontja azon időpont, amidőn közös számlára kezdenek termelni. A hajóépitőtelepek, hajógyárak és hajójavító műhelyek üzembehelyezési időpotjának megállapításakor a jelen §. első bekezdésében foglaltak alkalmazandók megfelelő módon, az úszó- és szárazdokkok pedig azon időponttól kezdve tekintendők üzembe helyezetteknek, amidőn először használatba vétettek. 11. §. Az üzem megkazdésének a napja — az előző §-ban az üzembehelyezés napjára nézve megállapítottaktól eltérően — az a nap, amelyen a kérdéses vállalat üzemét általában megkezdte, tekintet nélkül arra, hogv mily mértékben használta ki termelőképességét. II. FEJEZET. Az engedélyezhető kedvezményekről. 12. §. A törvény 1. §-a felsorolja azon adó-, illeték-, dij- és egyéb kedvezményeket, amelyekben a törvény hatálya alá tartozó iparvállalatok az állam által részesíthetők. Igényük van ezeknek a vállalatoknak az 1870: LI. törvénykzikk 2. §-ában megadott házadómentességre, amely állandó adómentesség a házadón kívül kiterjed az ezen adó után járó általános jövedelmi pótadóra, az országos betegápolási pótadóra, és a házadó után kivéthető egyéb köz- vagy községi terhekre is. Állandó adómentességben részesittetnek a gyáros tulajdonát képező gyári és a gyártással szorosan összefüggő ipari czélra szolgáló, a gyári telken épült épületek. A gyári telken épített munkáslakásokra a törvény 3. §-ának rendelkezései mérvadók és ezek csak az esetben részesíthetők adómentességben, ha ezen szakasz hatálya alá vonhatók; nem adómentesek tehát azok a lakások, amelyek nem munkások által használtatnak. (Lásd a jelen utasitás 18-§át.) A gyári telken kívül emelt épületek, kivéve a munkáslakásokat, ha a gyár czéljainak szolgálnak is, nem részesíthetők adómentességben. Ide sorozandók a gyárhoz tartozó oly raktárak is, amelyek az illető gyártól elkülönítve, más épületekben vannak elhelyezve; ezek azon esetben sem részesíthetők az állandó házadómentességben, ha azokban kizárólag a kedvezményezett vállalatban előállított iparczikkek lartatnak is. Kivételt képeznek e tekintetben a mezőgazdasági szeszfőzdékkel kapcsolatos marhahizlalás czéljaira szolgáló épületek, amelyekre az adó- mentesség még akkor is kiterjed, ha ezek az épületek nem a gyári telkei állanak, de a bekötött marha a kedvezményekben részesített gyár termékein hizlaltatik. Ha a kedvezményekben részesített gyári vagy ipari épület bármily czélra bérbeadatik, az 1870: LI. törvényezikk 2. §-ában megállapított adómentesség megszűnik. A bérbeadott mezőgazdasági szeszfőzdékre és azok tartozékaira tehát ez
